Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Ördöngösök (Veszettdoktor és társai)
olyan kutya vót, mint amelyiket be tudnak tanítani, és emberi alakja vót neki. Azt mondják, hogy „elküldi, mint Sinka a kutyát”. Ez olyan szólásmondás vót. Ez gyógyította a veszettséget. Ez értett a bűbájossághoz, a gyógyításhoz. (Orosz Lászlóné, Szegy ár) 1. Ment öregapám Szentesre kocsivá. Osztán ment egy kutya. Állj meg, aszongya, nem tudsz megélni a magad határába? Mi vót ez? A szentesi állatorvos ment át, hogy megmarja a csordát, hogy majd píz áll a házhon. (Ágoston István, Szegvár) 2. A nagyapámtií hallottam, hogy mikó gyüttek Szentesrü, kocsivá hozta a koma ere kifelé, oszt két kutya mán kísírte az öreget. Oszt itt meg fétek tűle, hogyhát majd nem engedi, hogy megfogják a kutyát. És mi történt osztán vele? A kutyák szépen ehúzódtak vissza, haza. Az öreg meg kigyütt. (Laczkó József, Csanytelek) 3. A püspök ebocsátotta ezt az öreg Gémöst. Má főpakolta mindön poggyászát az öregnek. Mikó mönt az öreg, az összes jószág mönt utána. Na, oszt möntek utána, gyere vissza! Gyere vissza, osztán szolgálj tovább! Ez vót a legnagyobb ördöngős itten. Az még többet tudott, mint a Kúrái. (Korom József, Maroslele) 4. Utazott egyszer, mikor Szentmártonyná egy kutya elébe kerüt. Aszongya, hogy nahát, mi csinász, ki hívott téged? Menj oda, ahová én mondtam! Akkor azután etünt a kutya. (Szalai Mihályné, Szegvár) 5. Ez a Sinka is olyan vót. Ott lakott nem messzire hozzánk. Osztán négy vagy öt tanya vót köztünk. Osztán öregapámma nagyon jó barátok vótak. Jártak össze. Oszt háttá vót az útra a tanyája a Sinkának. Hát úgy egyszer estefele ement öregapámékhon. Gyiitt oda mihozzánk, hogy beszélgessenek. Oszt akkó még minden tanyába vót négy-öt nagy kutya. Olyanok, mint egy bomyú. Osztán öregapámnak is vót a Borsó meg a Talpas. Két nagy fehér kutya. Fogták Sinkát nagyon. Öregapám meg nevette. Uszította ükét. Megfogatlak most, aszongya. Hát te kutyasintér vagy. Nem fogták meg. Oszt begyütt. Legközelebb ment öregapám e Sinkáékhon. Mikor odaért a szomszédhon, az összes kutya, ami csak vót a tanyákba, öregapámat körűfogták. Hadonászott nekik. Hát nem fogták meg. De nevette Sinka. Szidta öregapám: a fene evett vóna meg, üssed má innét ükét. Ne félj, aszongya, nem 191
