Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Ördöngösök (Veszettdoktor és társai)
Visszaküldi a rossz szándékkal küldött állatokat Veszett Sándor ekűdte a kutyát Sinkáhon ide Szegvárra. Tanyák közt lakott ez a Sinka. Egy parasztember. Csakhogy ez is olyan bűbájos vöt, mint Veszett Sándor. Csak aszonta a béresinek Sinka, majd gyün egy nagy kutya estére, oszt szóljá. Hát a béres kiment egy vasvilláva, osztán leste a kutyát. De gyütt is a kutya. Aszonta neki Sinka, majd megnézed, hogy kislajbi lesz-e rajta. Mer az a régimódi kislajbi van rajta. Az a kíkbeli. Hát lett is rajta, meg is látta a kutyát, hogy a kislajbi rajta van. Bemén. Akkor kigyütt Sinka, oszt elébe állt, megfenyigette a kutyát. Eridj vissza a gazdádhon, mer én is tudok annyit, mint a gazdád! Oszt visszament a kutya. Nem lett semmi hiba se. küdte, hogy majd megmar ott mindent. Jószágot, mindent. (Bihari Mátyás, Szegvár) 1. Csak hallottam az apámtul, hogy az intette azt a kutyát, ha meglátta, hogy veszett kutya van. Nahát, térj vissza! És akkor a kutya visszaindult. (Mezei László, Szegvár) 2. Ez a bizonyos Nagy Imre, ez mesélte azt, hogy a vásárhelyi határba nyomtattak. Lóval nyomtattak. Akkó favella vót a divat. Ha most annak a favellának az ága letört, a másikat is levágták, akkor egy nagyon szívós, egy nagyon jó bot keletközött. Egy vörös színű kutya betévedt oda. Nem is nagy. Viszont a tanyába lévő nagy kutyákat sorra verte földhön. Ezt a kutyát közrekapták ilyen botokká, ekezdték verni. Aszongya, fiatalembör vót még, ü is oda-odavágott. Mindig csak nyögött egyet, puffant egyet. Na, ez most má mögdöglött. Kidobták a gödörbe. Ez ebéd előtt vót közvetlenül. Mögebédöltek. Kimöntek. Már akkorára a szomszéd tanyába marta a kutyákat. Odamöntek, elmönt. Pedig hát ez az Imre bácsi, akkor mikor még én ösmertem, nyolcvan éven fölül vót, még akkor is elég fogdmögembör vót. És azt mondta, hogy kűdött kutyát nem lőhet agyonütni. Hogy ki kűdte, mi kűdte, azt nem löhetött tudni. (Kocsis Ferenc, Maroslele) 3. Akkor vót egy Szatkó nevezetű ember. Az meg Kutyanyakba lakott. Hát az is ottan feszelgett. Úgy elküldte ez a Veszett Nagy Sándor, három napja kószált ottan, ott sétált, oszt nem bírt hazamenni. Nem bírt hazamenni, míg Sándor bácsi oszt haza nem küldte. Addig nem bírt hazamenni. Hát csak tudománya vót. (Nagy József, Nagymágocs) 4z állatoknak parancsol Annyit hallottam a Sinkárul, hogy rászólt ara a kutyára, hogy most má te eredjé el, eredjé haza, és akkó a kutya megfordult, és elment haza. Ez éppen 190
