Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Ördöngösök (Veszettdoktor és társai)
smm leg ottan kiabált bent. Az asszony bezárta. Szóltak neki. Kiment. Aszonta, minden rendbe van. Majd én szólok neki. Szólt az ablakon az embernek. És akkor odament szépen az ember. A nevin szólította, odament szépen, és akkor aszonta, most má nyissák ki az ajtót. És aszonta a feleséginek, hogy kilenc nap beteg lesz a férje, de meg fog gyógyulni. Ránézett. Szerniv* gyógyította. (Horváth Sándorné, Szentes) 5. A nagyapámtul hallottam, hogy az édesapját a veszett kutya megmarta. De nem mentek akkor orvoshon. Veszett Sándornak is szóltak. De akkorára már kitört rajta, úgyhogy gondolja, hogy olyan erő vót benne, hogy az üres igáskocsit megfogta, és úgy a nagykapuhoz vágta, hogy összetört a nagykapu. Ilyen vót a veszettség rajta. Akkor a feleségit meg harapdálta, mint a kutya. És akkor ez a Veszett Sándor kiment, és ez meggyógyította. (Szalai Mihályné, Szegvár) 6. Engöm gyerekkoromba mögharapott a kutya. Oszt ez a Veszött Sándor lovat heréit, bikákat gyógyított, kutyákat ótott, veszött kutyákat. Oszt engöm is mögharapott a szomszéd kutyája. Oszt ennek a Veszött Sándornak szót az apám. Szót a Sándor bácsinak. A kutyát aztán agyonütötték, osztán elásták. Sándor bácsi mög fölásatta. Vött szőribül egy jó csomót, a parheltkarikába azt elégette. A hamujává betömte, möt tött bele egy babszömet. Hát mint gyerök, nem lőhettem több nyóc évesnél. Betömte avva az égött hamuval, betömte a babbal. Én mög mint gyerök sírtam, mer fájt ám az. És ezáltal gyógyult mög. (Nagy Istvánná, Csanytelek) 7. Akit megharapott a kutya, akkor tudja, mit csináltak? Vágtak a szőrivül, oszt aztat megpörkölték, oszt akkó azt a nagy harapást benyomták avval a kutyaszőrivel, aki össze vót törve. Oszt az ahogy elállította a vért, akkor osztán ott vót a másik, akkó megin telenyomták avval az ígett kutyaszőrrel. Osztán hát csak nem vót semmi baja se. A veszett kutya énnekem a sógoromat harapta meg. De az olyan kínt szenvedett. Egy éjszaka kiment, mikor hogy ott vót egy kutya, oszt megharapta. Oszt abba meg is veszedett. Tudja, oszt meg is halt. De micsoda kínok között halt az meg akkor! Úgy fogta két ember, mikor innét vitték Szegváriul Szentesre a kórházba. De az olyan vót, hogy a szemei szinte úgy forgottak. Nem is tudom, mit csinát vóna, hogyha nem fogták vóna erősen. Sinka sógor itten a szomszédba pedig tudta gyógyítani, ha valakit a veszett kutya megharapott. Az úgy csináta, hogy a kutyát elégették, a gyereket meg a füstre állították, hogy ne ártson neki. (Farkas Jánosné, Szegyár) 176
