Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Ördöngösök (Veszettdoktor és társai)
kis farkaszsírral végigsímitotta a rudat. Az Úristen emböre nem bírta a lovat odavezetni. (Bozú Máté, Tömörkény) Bizonyítja a tudását Itt a szomszédba aszonta a Berkecz Mátyás: Bozó szomszéd, majd én elviszöm a Sándor bácsit haza. Jó van, szomszéd, hát akkor elviszi. Majd gyiivök érte. Gyütt is oszt a Mátyás bácsi, de úgy fordútak mög a lovak az udvaron, hogy má emittamott érte egyik-másik kerék a fődet. Horkoltak a lovak. Aszongya: testvér, akaszd le a gyöplűt a lőcsfejire, oszt gyere be, igyunk egy pohár bort. Ó, nem lőhet azt, mit gondol maga, ezök elmönnek a világ végire. Ha mondom, akaszd le a gyöplüt, és gyere be, nem lösz semmi baj se. Az öreg nem merte mögtönni. Na, jó van. Nem szólt semmit se Mátyás bácsi. Elindultak. De má a lovak nem úgy indútak, ahogy szoktak. Olyan fordított formán űt a kocsin. Na, gyerünk, aszongya. Má mikó ara beértek ott a Csongorádnak fele útjára, má olyan jó botokat darabolt. Nem bírtak a lovak mönni. Möntek, de csak úgy alig. Na, aszongya, leszállunk és piskálunk. Le költött a Mátyás bácsinak is szállni. Elvégezték a piskálást, ittak a kulacsbul, előrefordult aztán az öreg. Úgy möntek a lovak, ahogy csak bírtak. Vágtába. Ez igaz lőhet, mer sokszor hallottam szögény apámtul. (Bozó Máté, Tömörkény) 1. Ha mögveszödött a jószág, ühozzá möntünk át Szentösre, mer Szentösön lakott. Osztán átgyütt, és kikezelte azt a jószágot. Olyan tudós embömek tartották. Egyször azt mondta az apósomnak, hogy öcsém, vigyél el engömet haza Szentösre. Aszongya, Sándor bátyám, hát én annyira nem merek elindulni a lovaimmal, aszongya, mer szétszórnak bennünket. Vesd rájuk a gyöplűt, aszongya, felelők rúla, hogy mög se mozdulnak a lovaid, aszongya. Csodálkozott azután, hogy olyan nyugodtak állnak a lovai. Akkó elindultak osztán Szentösre, hogy viszi hazafelé. Akkó aszongya, hogy most a lovaimmal alig bírok, fájnak a karjaim, annyira mönnek. No, álljá mög egy pillanatra, leszállók pisilni, aszongya. Akkó leszállt, mögsímogatta a lovakat. Aszongya: most má ereszd el a gyöplűt, oszt hadd mönjenek, ahogy bírnak. Akkó mög éppencsak botorkáltak a lovak mán, oszt izzadtak kegyetlenül. Aszongya, Sándor bátyám, mi csinát maga ezöknek a lovaknak, alig bírtam idáig velük, annyira gyüttek. Nem akarnak mönni, csak iazzadnak. Na, álljá mög, aszongya, majd körűnézöm ükét. Körűkerűte ükét a Sándor bácsi, osztán mögin mindön baj nékül möntek a lovak tovább. Ez olyan ördöngős embör löhetött. (Mucsi István, Csanytclek) 2. Tudománya löhetött neki, mer ha fölült a kocsira, vitt kéthárom személyt, akkó olyan nehéz vót a kocsi, hogy a lovak nem bírták. Tiszta vizek 165
