Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Ördöngösök (Veszettdoktor és társai)
vótak. Akkó aszonta, szállj le a kocsirú, simítsd mög a lovat. Elindította a lovat, oszt má tovább nem is vöt nehéz a kocsi. Tehát egy ilyen bűvész vót, vagy a jóisten tudja mi, mer nem az én időmbe vót. Tehát még varázsolt is. (Szeri Sándor, Csanylelek) 3. Dolgoztam egy olyan idős bácsival, aki beszét nékem róla. Aszonta én- nékem, hogy ő vitte is ki kocsival olyan helyre, Kiskirályságra, ahun megvót a jószág veszedve. Azt mondta az öreg bácsi, hogy mikor elküldték érte, egy nagy kutya feküdt az ajtóba. Mondta a gazdának, elküldött a gaz- duram, aszongya, hogy szíveskedjék jönni, mer megveszett a gulya. Aszongya, jó van, tudom. Vártalak is. így! Letegezett mindenkit, aszongyák. Aszongya, majd mindjárt megyek. Gyere be, aszongya. Itt van a kutya. Nem bánt az, gyere be, aszongya. Aszongya, hogy fölöltözött, fölült a kocsira. Akkor még nem vót a köves út meg Fábián felül. Fődút vót, oszt aszongya, hogy a Kórógy-csárdáig a lovak olyan nehezen húzták a kocsit, hogy csupa merő tajtékok lettek. Csak akkor aszonta neki: Fiam, aszongya, eridjé be, aszongya, hozzá ki egy féldeci pálinkát. Bement, kihozta. Mikor kiért a kocsihon, aszongya: Nézz oda, annak a lónak leesett a fej írül a zabla. Föltette. Aszongya, nem látta, hogy mit csinált, hogy megitta vóna, és aszongya, föltette a lónak a zablát. Aszongya, hozz még egyet! Még egy féldecit. Bement, aszongya, kigyütt, akkor a másik lónak vót leesve a zablája. Aszongya, tedd föl! Mikorára föltette, hogy hová lett a pálinka?! Aszongya, ű figyelte, nem látta, hogy megitta volna. Csak úgy maga mellé tette. Fölült a kocsira, aszongya, úgy mentek a lovak, mintha nem lett volna semmi se. Kiment, aszongya, hogy mi csinált, ü nem tudja, csak meggyógyult a gulya. (Kollár István, Szentes) 4. Én hallottam olyan illetőt, aki valamikó vitte Szentösre át az öregöt. Ott valahun útközbe kutyáé változott, osztán marta a másikat. Oszt úgy neki szaladt elébe. Oszt aszonta, hogy jó leüljön a kocsiderékba, ez a Veszött Nagy Sándor. Csúfhévön vót, mer ez álneve vót. Osztán aszonta az öreg Mátyás bácsinak, hogy ne féljön, aszongya. Osztán möntek egy jódarabon, de a két ló úgy leizzadt, hogy alig bírtak mönni. Majd azt az öreg egyször csak, mikó átértek a vashídon, akkó, na, jó van, most má möhetnek. Osztán möntek a lovak, de nagyon. (Patai Péter Pál, Csanytelek) 5. A Pamuk Pista a deszki bárónénak vót a kocsissá. Egyször mönnek Szegedre. A báróné ekezdött mulatni. Pista bácsi aszongya egyször, aszongya, hogy mönjiink má haza. Jól érzöm magam, még mulatok. Mögén mondja neki, mönjünk haza. Még mulatunk. Akkor osztán az öreg is hozzáfogott mulatni. Egyször azt mondja a báróné: Pista bácsi, most már möhetiink. 166
