Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
A Teknyőkaparó (A szegedi nagytáj táltosa)
Fehémándorrú, aszongya, kalácsot hozok. Még be se fűtött a nagymama a kalácsnak, mán ott vöt a szűr alatt egy gyönyörű szép kalács. És ez, aszonták, hogy tátus. Öreg Teknyősnek hítták. Biztos tetszött már errű hallani valamit?! (Gyovai Rozália, Mindszent) 12. Apám nem hitt az ilyesmibe mán. Elindultak Makóra. Jó két lova vót. Az öreg mög még akkor— aratás vót, akkó még nem kévékbe kötték a búzát, hanem boglyákba — oszt az öreg még ott maradt. Hívtuk ugye. Mikó apám hazaért, az öreg má ott állt a kapuba. Na, hazaballagtál te is, aszongya. Igen két rossz lova vót annak, az apámnak mög jó. De ez, hogy hiteles-e, nem tudom. (Szekeres József, Makó-Rákos) 13. Arattak, osztán mikó má végzött az aratássa, aszonta, ű mán mén haza. Port vágott az öreg, osztán mire emezök hazaértek, kint űt a kapuba. Hogy az istenbe mönt ű el? (Sóki János, Makó) 14. Hát a Teknyökaparórú azt hallottam, hogy ez itt Mátó P. János bácsiékná lakott, tartózkodott. Oszt kint csépeltek, arattak a tanyán. Oszt nagyon nagy vihar gyütt. Oszt aszonta, hogy eszibe jutott, jaj, nekem istenem, aszongya, ott hagytam a könyvet az ablakba. A gyerekek biztos fővették. AwÓ haza gyütt. Hát tényleg a gyerekeimé vót a könyv. Aszonta, ha ezt a könyvet üneki eszibe nem jut, hogy ott van, Pátfalvának még a fundamentumábú se maradt vóna, olyan vihar lett vóna. (Sóki Andrásné, Apátfalva) 15. Levágták a búzát, és az öreg, a Teknyőkaparó, letötte valahová a kabátját. A gyerök odaosont, és belenézött a könyvébe, oszt abba a pillanatba odavót Franciaországba. És az öreg akkó má tudta, hogy baj van. Hogy intézte el, hogy visszahozza a gyerököt, azt nem tudom. De azt mögmondta neki, ha mégegyször hozzányúsz, mögdöglesz, kölyök. Most is alig tudtalak visszahozni. (Mágori Sándor, Makó) Vimkadám és,,időrendezése H Ugye, az a Belezen tartózkodott, az a Teknyőkaparó. Ide legalábbis olyan tíz kilométer. Belezi-dűlőbe, Belezi-tanyák között. Ott tartózkodott valakiné egyszer. Azt mindég emlegette az öregapám, hogy hordtak, oszt akkó annak a gazdának egy kicsit távolabb esett a födje. Oszt így nem hordott be akkorára, mint a szomszéd, oszt aszongya, hogy jaj, aszongya, siessünk, aszongya, mer a szomszéd elkerül bennünket. Aszongya, ne 125
