Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
A Teknyőkaparó (A szegedi nagytáj táltosa)
ötét, és leszedték a ruhát rúla. Teljesen. Egy új ruha vót rajta. Teljesen összeszakították. És aszonták neki a tátosok, ha mégegyszer őket visszatartja az ő mulatságuktul, akkor majd űk ellátják, úgyhogy többet nem mén vissza. Ilyen vót a Teknyőkaparó. (Emenet Adámné, Cscmádpalota) 8. Nagyapám azt is meséte, hogy a Teknyőkaparó őnáluk vót aratórészes. No osztán pénteken nem ettek ám szalonnát meg zsírosat. Túrát meg vöröshagymát, tehéntúrót. Aszongya, hát én is ennék vöröshagymát, aszongya, de nincs. Aszongya ez a Teknyőkaparó, majd hozok mingyá. Elment a tanya hátuljára, na csak oszt nagy sebbe-lobba a kötő hajmával gyün: .,HÍ, de sokan vótak Pesten a piacon.” Vitte a hagymát. Kint arattak meséte a nagyapám, aszongya, szombaton délbe felhagytak az aratássa. Aszongya, no, menjünk hazafele. Pakoljanak, kendtek! Az vót a megtisztelés, a kend. Pakoljanak, kendtek, mer már a túrúslepényt otthon a kemencébe tették. Minden szombaton nálunk is túrúslepény sült, meg sütemény, kalács. Hát aztán, aszongyák, leült az öreg, mint aki a nagydógát végezi. Még látták. Feleúton elkerüte. Egy forgószél a lovak fejét meg is ütötte. Mire hazaértek, a kapuba pípálgatott az öreg. Nyitotta a kaput. Ű mán akkó jó lakott lepénnyel. Hát ilyen vót. (Juhász Lászlómé, Apátfalva) 9. Hát idehallgasson, azt meg az én sógorom beszíte, hogyhát arattak. Oszt akkó nem vót az ebédhön, nem főtt ebédet kaptak, hanem szárazebédet, no, oszt nem vót hajma. Oszt vót köztük egy béres, oszt akkor az elment, de csak egy pillanatot. Má gyütt egy forgószél, oszt má az el is tűnt. Egy kis idő múlva meg hozta a zsák hajmát. Ez igaz vót. Az én sógorom beszéte. (Bárdos'Andrásné, Apátfalva) 10. Az én apámtú hallottam rúla. Abban az időbe vót az a Teknyőkaparó. Háthogy a neve mi vót, nem tudom. Nem tudjuk mink se. Aratás idő vót a divat, hogy szombaton hazamönnek a városra, és oszt otthon a lepény várja a részesöket. (Boros Ferenc, Klárafalva) 11. Hát azt mondták, hogy tátos. Én nem tudom, hogy igaz vót-e, vagy nem. Mink a nagyutcán laktunk, és ott vót az öregapám háza. És ott lakott egy nagyon öreg bácsi, és azt úgy hívták, hogy... (Nem tudom, látja, nem emlékszöm a nevére.) Azt mondták, hogy az tátus. Az én nagyanyám fütött a kemöncébe kalácsnak, és azt mondta nekik, martapojája, az anyámék ezt mindig emlögették, és azok után tudom. De ez így vót, ahogy mondom. Azt mondta, martalopája, aszongya, mire te befütsz a kalácsnak, én neköd 124
