Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
am ft» mmtmm 7. Az én lányom biztos meg vót rontva. Úgyhogy a lába megdagadt égiszén, mind kifolyt a hús, csak a bőr maradt meg rajta meg a csont. Felzsugorodott a lába. Akkor én sós vízzel fűrdőztem, oszt nagynehezen kinyújtotta a lábát. Idetettem ruhát mutatja, akkor osztán valahogy megtanítottam járni. Oszt az orvos le akarta vágni elsőbb így a lábát, azután így feljebb, azután meg combtövig. Hároméves vót. Osztán most má kinyőtt a lába, olyan mint a másiké. Nincsen semmi baja. Tudja, hogy kertit bele? Vót nekünk egy nagykapu, a kapuoszlop. Abba vót egy lyuk. Oszt odatett valaki négy darab süteményt. Osztán, hogy behozza apósom, aszongya, hogyhát ezt a kis süteményt, ezt biztos a Maris néni hozta, aszongya, de a kutyátú nem mert begyünni. Aszongya, mit csináljak vele? Mondom, adja oda a kislánynak. Ahogy az megette, mondjuk rá, olyan hat óra tájba, tizenegy óra tájba mindég vakarta itt a lábát, mindég vakarta. Ugyannyira, hogy kidülledt úgy a szájaszéle, megdagadtak a szemei, már nem is látott. Én meg, hogy megnéztem, éppen ki vót gyűlve neki. Kiszúrtam. Két nap meg két éjjel azon lyukon kifolyt az összes hús, csak a felső bőr maradt, meg a csont. Ez énrajtam történt meg. (Jancsik Andrásné, Csanádpalota) ruhadarabbal 8. Neköm vót egy ángyikám. Itt Hódmezővásárhelyön a Toldi utcában lakott. Ez biztos, valaki mögrontotta. Amikor Gerencsér doktor még járt ki hozzá, mög ilyen nagyobb doktorok, aszonták, nem lőhet möggyógyítani. De annak, Gyönyörűm, így ilyen helyön [a lágyékánál] vót neki három kis lyuk. Azok úgy pöfögtek, mint mikor a kása úgy forr. Én láttam, mert neköm mutatta. Szóval azt mondta neköm akkor az ángyikám, hogy űtet mögrontották akkor, amikor ű menyasszony vót. Neki, neköm mutatta sokszor, így a fátyoléból egy ekkora darab e vót vágva. Evve rontották mög. Dehát, Gyönyörűm, az nagyon sokat szenvedött. Möggyógyítani nem löhetött. Abba pusztult el. (Marosi Bálintné, Hódmezővásárhely) 9. Én mikor megszülettem, elgyütt egy asszony mihozzánk, és az én pelenkámbú ellopott. Aszondják, azért is lőttem púpos, mert apám belevágott a bölcsőbe, csak úgy nyekkentem. Ritám, rítam, rítam. A kisteleki Pusztaszeri utca a szélső sor vót. Akácfa gallya vótak ekerítve. Anyám látta, hogy az az asszony átmászott azon a sövény ön, és egy pelenkát kettéhasított, és a fejem alá tötte. De én mögmaradtam. Az az asszony gyütt vóna mindég mihozzánk, de nem engedte be. Az asszonynak a fia möghalt. És én tudom, hogy az asszony engöm mindég gyűlölt és haragudott rám. (Szász Sándor, Mórahalom) 11
