Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
A Teknyőkaparó (A szegedi nagytáj táltosa)
Táltosok a szegedi nagytájon Akkó azelőtt jártak ilyen tátosok is. Mikó én olyan nem nagy gyerök vótam, emléköztem arra, hogy ilyen kis, alacsony, zömök embör járt. Láttam én, hogy kelet felül ahun gyün a mi utcánkba egy kis embör. Hát játszogattam, mint gyerök. Beszaladtam, mondom anyámnak:- Anyám, mögin gyün az a kis embör- Jó van — aszongya —, eredj fiacskám, ha begyün, majd gyere be. Hát bemönt a legelső házhon a sarkon, de mindjárt ki is gyütt. Bemönt a másodikba, onnat is mindjárt kigyütt. Tejet kért, fél liter tejet. Hát begyütt mihozzánk is. Még anyámnak nevin mondta:- Annus, adjá neköm egy fél liter tejet. Hát vót egy fél liter tej éppen, odaadta neki anyám. Akkó azután mondta is mán, hogy ne féljetök, nem lösz semmi bajotok, de ezöknek mindnyájának leszórom a tetejit. Hát aztán mondom én apámnak, hogy mit mondott a kis embör. Hogy mindjárt lösz olyan vihar, hogy a Dávidék, a Siháék háztetejüket leszórja. A mienk mög előtte van, hát hogy kerüli ezt el?! Apám mög aszongya, hogy:- Hozd a kötelet, oszt kössük le a tetejit. Zsindely tetejűnk vót. Elől vótak eperfák, hátul mög akácfák. Nem telt abba három tíz perc se, csak úgy repült a tető lefelé. Hát azt szétszórta. A miénk még csak mög se mozdult. Ilyenöket csináltak ezök, amiért nem adott tejet. Másik helyön mög tojást kért, mert a táltosok ezök tojással mög tejjel éltek, és ha nem adtak, akkó mög bosszút állt. Hát hunnan szőrözték űk ezt a tudományt? Én ezön nem vótam a mai napig se möggörbülve teljesen. Hunnan? Melyik iskolát járták űk ezért? De hova lőttek? Most hol vannak letáborozva? A boszorkányok mög a tátosok? Erre nem tud válaszolni senki. Tán kipusztútak? (Nagy Bence Pál, Tápé) 2. Borult az ég, oszt mönt a folleg. Az olyan gyorsan mönt, hogy nagyon. Egy embör állt mellette. Az embör mönt vele. Nyomtattunk, lóval nyomtattunk még akkor. Mikor kivetöttük az ágyást délután, én möntem a libákkal legeltetni, az öcsém mög mönt a lóval. Egyször csak gyütt egy olyan fölleg, hogy besötétedött az ég. Nem láttunk sömmit se. Möntünk vóna haza. A lovasok el tudtak mönni, de a libák nem. Akkó gyüttek elébünk az embörök rudasfával. Úgy möntünk haza. Hát oszt mikó hazamöntiink, gyékény vót a ház tetejin, le köllött kötözni, mert a szél alámönt, levetötte vóna. Akkó mönt az embör. Aszonták tátosembör. Az hozta a szelet, a tátosembör. Lóháton mönt. Úgy látszott az ég alján. (Fekete Szilveszternó, Makó) 1. 110
