G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)

Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.

rályunk s nemzetünk létele válhatlan kapcsolatban van, egyiket megmentvén mindkettőt megmentettük.

De hazánkat is, köröskörül oly irányú és természetű mozgalmak nyugtalanítják, melyek veszélyesekké válhatnak. Ellenséges törekvésekkel találkozunk még kedves honunk anyai keblében is. Ébren kell lennünk; nyújtsunk mindennek békeolajágat, de a hadi megtámadás visszaverésére is gyűjtsünk magunknak erőt és hatalmat.

Úgy látszik, a vész és veszély titokban készül. Talán nagyobb, mint hisszük, talán kisebb, de épp azért úgy a nagyobb, mint a kisebb találja készen hazafiúi szíveinket.

A koronábúl egy drágakőnek sem szabad elvesznie.

Királyunk itt leljen hű szíveket, ha máshol nem találna. Mindazon népek, melyek századok óta hasonló sorsban osztozánk a magyar szent korona alatt, egyesüljünk most a király fölséges személye körül, felhagyva minden visszavonással, és összeolvadva a fejedelem iránti hívségünk bebizonyításában.

Hazánkat egészen meg kell tartanunk, a maga teljes épségében, szépségében, termékenységében, hogy legyen méltó földe a nemzet díszlő virágának.

A minisztérium által, e mai napon kelt, és ide zárt hirdetményében, a hazának minden igaz fia felszólíttatik áldozni a haza oltárára. Nem vár a haza nagy áldozatokat, de megvárja, hogy mindenki becsületesen, és lelkiisméretesen teljesítse kötelességét. Pillanatai a hazának drágák, azokhoz most élete és halála van kötve.

Ezek folytában, önök hazafiúi felszólítást intéznek polgártársaikhoz, hogy a f. évi május 16. kelt ministerelnöki rendelet értelmében, a rendes nemzetőrség sorai, minél előbb, lelkes fiákkal beteljenek.

Felszólítanak egyszersmind mindenkit, hogy hallja meg a haza és nemzet esdeklő hangját, és mi áldásaiban annak részesült, azokbul juttasson a hazának is. Önök fogják kitalálni a legcélszerűbb módot, mi a lelkesedést a polgárokban felébresztvén, sikerre vezet. Szóljanak a szívhez, az észhez, s épp úgy zörgessenek a szegény, mint a dús ajtaján, mert a hazának egyenlőképpen fia mindenik.

Különösebben szükséges leend:

1. A város terjedelme és népessége szerint több küldöttséget kinevezni, mely, amennyire lehet, a helyszínén, az ajánlatokat átveendi, azt ajánló, nevét, lakát s ajánlatát pontosan feljegyezvén.

2. Elfogadtatik készpénz, drága érc, fegyver, gabonanemű, posztó, vászon, és minden, mi könnyen pénzzé fordíttatható. Kölcsön is szívesen elfogadtatik, mely esetben a kölcsönvett pénz, vagy áru, körülírva kiteendő, eladási becse meghatározandó, s róla, mint minden más ajánlatról is, átvételi bizonyítvány kiadandó.

3. Az árú lehető jutalmasan, de tüstént adassék el. A begyült pénz a törvényhatósági pénztárba teendő, honnan az a pénzügyminiszter rendelete szerint fog elszállíttatni. A begyűlt pénzről mind a pénzügyminisztert, mind engem, minden 14 napban értesíteni kell.

4. E rendeletem vétele után, két nap alatt, az állandó bizottmányi ülés megtartandó, melyből a küldöttségek tüstént kiküldessenek. Mindeniknek legalább öt tagbul kell állnia. Rovatos jegyzékeik párját elvárom, másik a törvényhatósági levéltárba teendő.

A részletek meghatározását önökre bízom.

60