G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)
Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.
Hazánk gazdag. Fiai bírnak áldozni. Századok óta nem volt szentebb kötelességünk a haza és király iránt. Újra tegyük ragyogóvá a magyar koronát, újra tegyük alapját a magyar hazának. Ez a cél, ez a feladás, mit nem a nagy, hanem a gyors segedelem által érünk el. Megvárjuk a haza és nemzet nevében, hogy mindenki szívesen és becsületesen teljesítse hazafiúi kötelességét. Szemere Bertalan, Belügyminiszter. Hazafiak! Éppen most vettük futár által azon tudósítást, hogy felséges Királyunk Bécs városát váratlanul elhagyta, s útját Innsbruck felé vette. Sietünk ezt a közönséggel tudatni, nehogy e hír más alakban, s tán elferdítésekkel terjesztve, okot adjon nyugtalanságra, s eszközül szolgáljon izgatásokra, melyeket a haza jelen körülményei között kerülni, s távoztatni, minden honpolgárnak legszentebb kötelessége. Meg vagyunk győződve, hogy a magyar nemzet legforróbb óhajtása teljesülne, ha ő felsége Bécsből távoztával, egyenesen hű magyarjai közé jött volna, hol szentséges személyét buzgó lelkesedéssel környezné azon nép, mely szabadságához s törvényes fejedelméhez szeretetben, hűségben ingadozni soha nem fog. S nem is késtünk a nemzetnek ezen forró óhajtását azonnal, O Felsége elejbe terjeszteni, bizodalmát kérve, s remélve a jó Királytól azon néphez, mely századokon keresztül e bizodalmát, épen a veszélyek legnehezebb óráiban, oly igen megérdemlette, s mely azt megcsalni bizonyosan képes nem volna soha. És, mivel azon alkotmányos viszony, azon hűség és ragaszkodás, mely nemzetünket törvényes Királyunk személyéhez s az uralkodóházhoz köti, változást nem szenvedhet azáltal, hogy O Felsége birodalmának valamely más részébe tette át tartózkodása helyét, hg. Eszterházy Pált, mint O Felsége személyéhez rendelt felelős magyar minisztert, utasítottuk, hogy urunkat, királyunkat, mostani tartózkodása helyére azonnal kövesse, s törvényszabta állásába magas személye mellett maradjon. Polgárok! Európai események segítették elé hazánkban is az egész nemzet rég óhajtott szabadságának létrehozását. De az egész nemzet egyesült ereje s osztatlan köz- remunkálása szükséges arra, hogy az európai mozgalmaknak sokféle irányban zavargó rohama veszélybe ne döntse hazánkat, nemzetünket s annak kivívott szabadságát. Mi, erőnk s tehetségünk szerint, teljesítendjük a reánk bízott kötelességet, de hogy nehéz feladásunkban eljárhassunk, a nemzet buzgó s erélyes támogatására van szükségünk. Szükségesnek tartottuk az országgyűlésnek mielébbi összehívását, s annak határnapjául f. é. Július hónapnak 2-ik napját tűztük ki, s azt Ő Felségéhez is felterjesztettük. De, rendkívüli körülményeink között, addig is, minden egyes polgárnak szent kötelessége mindent elkövetni, hogy a hazát fenyegethető veszélyek megelőztessenek. A hazának szent nevében szólítjuk fel tehát a honnak minden polgárát, legyenek erősek és állhatatosak a hon és szabadság iránti szeretetben s a törvényes fejedelem iránti hűségben; legyenek egyetértők, s mellőzve minden viszálkodást, mi erőnket megtörhetné, egy célra egyesülve munkálódjanak a haza megmentésén. Felszólítjuk a hon polgárait, hogy azon önkéntes seregnek, mely iránt a rendelet már kibocsáttatott, minél nagyobb számban s minél gyorsabban, állítását, minden módon segítsék elő. Felszólítjuk végre, hogy most, midőn a hazát veszély fenyegeti, tegyék a haza oltárára áldozatul vagyonuknak is valamely részét, s adjanak a hon védelmére, kitől egyébként nem 61
