G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)
Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.
hová parancsolandják; a fegyver átvétele után, még mintegy két hetet töltvén hon, ezek eltelte után, Kulpinon táborba szállottunk. 6. Testvéred mondá, hogy őket eskették, de mit mondott, mire eskették? Azt ő nem mondta, de én nem is kérdeztem. 7. Midőn a levelet átadták, mit mondtak, hogy mit tégy a levéllel? s tudtad-e tartalmát? Sztratimirovits Györgynek katona szolgája a levelet átadván, azt mondta: hogy menjek Csantavérre, ott megtudandó, valljon Szabadkán van e a rác tábor? s ha ott van, mennék oda, ha pedig ott nem volna, térjek vissza Bajsára; a levél tartalmát nem tudtam. 8. Nem szólsz igazat, hiszen, a levél külseje szerint, Szabadkára, vagy ahol a rác tábor vagyon, kelle menned; tehát te nemcsak Csantavéren voltál, hanem más helyeken is kerested a rác tábort, és valid meg, nemde különös vigyázatot, és óvatosságot parancsoltak reád? Nekem csak azt mondták, mit az előtt mondtam, és így én Csantavérnél tovább nem voltam; vigyázat vagy óvatosságról szó nem volt, csak az mondatott, hogy a rác tábort keressem fel, s a levelet ott mutassam elő. 9. Te Csantavérre érve, mit tettél? Amint Csantavérre értem, a városház udvarába hajtottam, ott lévén a helybeli lelkész, s többen, kérdésükre: hogy mi járatban vagyok? elmondám nékik, hogy bizonyos Petrovits vagy Joannovits, most sem tudom nevét igazán, serviánhoz levelet viszek, melyet nekik meg is mutattam, de ők rácul olvasni nem tudván, visszaadták, én viszont tőlök kérdezvén: váljon Szabadkán van-e a rác tábor? mire azt felelék: hogy nem tudják; azután az ott volt, egyik esküdtnek, éhségről panaszkodván, az, házához magával elvitt, hol enni adott, és azután, vele együtt, a városházához visszamentem. 10. Az esküdttől elmenvén, mit tettél? Az esküdttől a városházához visszatérvén, elkészíttettem kocsimat, s mint felültem, fegyveremet, nem tudom, mi okból, elsütöttem; azután elindultam, s már mintegy 1 órányira mehettem, midőn utánunk vágtatott 6 lovas, s engem Csantavérre, a fuvarossal együtt, mint ők mondták, a bíró elébe állítván, elmondák: miként lövöldözgetés tilos, s hogy ez okból, Szabadkára fogok kísértetni, s elvevén tőlem puskámat, késemet, pipámat, pénzemet, és a nálam volt 2 levelet, fuvarosommal együtt, átkísértek Szabadkára. 11. Azt mondád, hogy Csantavéren nem tudták bizonyosan megmondani, váljon Szabadkán van e a rác tábor, miért mentél te mégis vissza? Azért mentem vissza, mert utasításom volt, hogy az esetre, ha Csantavéren meg nem tudom bizonyosan, hogy Szabadkán van a rác tábor, visszatérjek; s miután nékem ott, e tekintetben, semmi bizonyost mondani nem tudtak, utasításom szerint, visszatértem. 12. Mikor nektek Ó Kéren fegyvert adtak, volt e nektek az mondva, hogy a magyarok kiirtására indultok, hogy földjeiket el fogjátok foglalni, hogy rác vajdaság fog felállítatni? Csak az volt nekünk mondva, hogy fogjunk fegyvert a magyarok elleni védelemre, többről szó nem volt. 305
