G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)
Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.
zadot, s község lakosait elszéleszték, a helységet 8 helyen felgyújtották, 70 házat porrá égettek, minden valamit érő holmit elrablának, a marhát elhajták, július 1-én pedig, szekereken visszatérve, a még fennmaradt jószág elhordásához, rablásához fogtak, legújabb tudósítás szerint Uzdin, oláh ajkú, véghelyi községnek vévén, a dúló csapat útját azt jut- tandja tönkre; onnét pedig, hír szerint Ürményháza, Sz. János, megyebeli községek, és az újpécsi járás alsóbb részének forduland. Minthogy Becskerek, és Becse vidéke, a Zsablyánál, és Perlesznél heverő mindkét helyen, több ezerre menő ellenséges tábor által, a legnagyobb veszedelemnek vagyon kitéve, a kevés katonai erő e két helyre húzatott össze, s ez okból, a megye déli részének védelmére, fegyveres erőt küldeni képesek nem vagyunk, Versetz tájékára 3000 fegyveres polgár kiállítását határoztuk ugyan, mivel azonban, tekintve a végvidék mellett fekvő határunk hosszú vonalát, s lakosságunk szerb ajkú részének hangulatát, önerőnkre támaszkodni nem tartjuk elegendőnek, kegyetek hazafiúi buzgóságába látván reményünk végső horgonyát, atyafiságos barátsággal kérjük, hogy a támadásnak kitett vidékünk segedelmére sietni, s annyi fegyverest, mennyit csak nélkülözhetnek, leküldeni szíveskedjenek. Ellátásukról gondoskodunk, tárt karokkal fogadandja a segedelmet két hosszú hónap óta zaklatott népünk, melynek egy része, a kalászokban lengő istenáldását odahagyva, futásban látja egyedüli üdvét. Fogadják szívesen felszólításunkat, siessenek segedelmünkre, még késő nem lesz; ha mi a határon legyőzetünk, a Tisza, és Maros partjáig az ellenséget mi sem gátolja, és bő termésű megyénk, pár nap alatt romokba dűlt falvakat mutathat csak fel, melyek lakói, úgy, mint a szerencsétlen, 5000, Sz. Mihályi oláh atyánkfia, földönfutóvá leend. A küldendő segedelem elindulása, és számáról, sürgöny által, szíveskedjenek értesíteni. Torontál megye közönsége. Miután városunk, természeti helyzeténél fogva, nemcsak a szomszéd, bánsági részről fenyegetőző veszély tekintetéből, hanem, az alvidéken mutatkozó lázadások miatt is, határőrségül, s fő táborhelyül lévén kijelölve, ennél fogva, önmagáróli gondoskodását szem elől nem téveszthetné, de különben is, nemzetőrségünk, e rendkívüli körülményekben, súlyosan terheltetvén, a helybeli várban létező nagyobb számú olasz, és rác foglyok őrzetével, valamint, állandóan állomásozó katonaság hiányában, mindennemű rendes katonai szolgálat teljesítésével, éjjel nappal elfoglalva lenne, ehhez képest, törvény szerint összeírt nemzetőrségünk, saját vidékünkön nélkülözhetetlen lévén... Torontál megyének, folyó hó 3-ik és 6-ikról kelt, két rendbéli, felszólítására, miszerint, több végvidékbeli helységeknek, nevezetesen Uzdin, Padina, Antalfalva, Debe- lácsa, és SzMihály községeknek, szorongatott állapotukban, az illír lázadók dúlásai ellen, nemzetőrségünk egy részével segedelmükre lennénk: mai napon tartott közgyűlésünkből, valamint a megkereső megyét, úgy Tisztelt Miniszter urat hivatalosan értesítjük, miképpen, városunk természeti helyheztetésénél fogva, nemcsak a szomszéd bánság részéről fenyegetődző veszély tekintetéből, hanem, az alvidéken mutatkozó lázadások miatt is, határőrségül s fő táborhelyül lévén kijelelve, ennél fogva, önmagáróli gondoskodását szem elől nem téveszthetné, de, különben is, nemzetőrségünk, e rendkívüli körülményekben, súlyosan terheltetvén, a helybeni várban létező nagyobb számú, olasz és rácz foglyok őrizetével, valamint, állandóan állomásozó katonaság hiányában, mindennemű rendes katonai szolgálatok teljesítésével, éjjel nappal elfoglalva lenne; ehhez 132
