Blazovich László: Demokrácia és választások Magyarországon. Csongrád megye - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 27. (Szeged, 1997)

Fábián György: A választási rendszerek elméleti kérdései és főbb típusai

kell lennie, ahogyan ezt egyik képviselőjük megfogalmazta, a parlamentnek úgy kell tükröznie, statisztikailag reprezentatív módon a nemzet egészét, mint ahogyan a térképek viszonyulnak a valóságos méretekhez.2 A képviselet ilyen felfogásához kell tehát a választási rendszert is alakítani. E felfogás szerint a választási folyamat a lényeges, és ez az arányos képviseleti elvhez vezet.

A nézetek másik csoportja szerint a képviselet azt jelenti, hogy „cselekedni valakiért helyettesítési joggal felruházva”, vagyis a parlamenti képviselet esetében a népesség különböző csoportjainak nevében meghatalmazottak teljesítik a nép akaratát. A népakarat képviselete pedig nem a társadalom pontos tükörképe, a reprezentativitás alapján történik, hanem a többség akaratának érvényesítése alapján, „a nép akaratát a parlamenti többség testesíti meg”.3 Ez a képviseleti demokrácia-felfogás tehát a választás eredményére, a döntésre, és nem a választási folyamatra, a parlament összetételére összpontosít.

Felvetődik a kérdés összeegyeztethető-e a demokrácia, a képviselet két koncepciója. A kérdéssel foglalkozó szakirodalom döntő többsége szerint nem. Az ismert választáspolitológus, D. Nohlen fogalmazta ezt meg a leghatározottabban, azokkal vitázva, akik megkísérelték e két képviseleti elvet tükröző választási rendszereket összeegyeztetni. Mint képviseleti elv a kettő valóban nem egyeztethető össze — ebben egyetértünk Nohlen-nel —, a képviselet vagy arányos, vagy többségi. Ez azonban nem jelenti azt — Nohlen állításával ellentétben —, hogy a választási rendszereknek is két egymást kizáró típusa van, és a vegyes rendszerek nem jelentenek külön csoportot, hanem be lehet sorolni őket a két alapvető típus valamelyikébe.4 Felfogásunk szerint a választási rendszerek egy kontínuumban helyezhetők el, melynek egyik pólusához az aránytalanságra hajló (általában többségi) rendszerek, másik pólusához az arányos hajlamú rendszerek állnak közelebb. A képviseleti elvek dichotómiája — Nohlen véleményével ellentétben — nem vihető át a választási rendszerekre. így könnyebben el lehet helyezni a vegyes rendszereket is, amelynek problematikájára a későbbiekben még visszatérünk.

Képviselet és választás tehát szorosan kapcsolódik egymáshoz. Azt mondhatjuk, hogy a kettő között a közvetítő, az összekötő kapocs a választási rendszer. Fia a modem demokrácia letéteményesei, szubjektumai, hordozói az egyének, a választójoggal rendelkező állampolgárok, akkor kulcsintézménye a választás, a kettő között pedig a választás játékszabályait meghatározó választási rendszer közvetít. Képviselet és választás, képviselő és választó között jelenik meg tehát a választási rendszer. Ez a politikai rendszer központi idegrendszerének, olyan váznak tekinthető, aminek szerepe van a politikai rendszer egészének és többi elemének (a pártrendszer, a hatalommegosztás struktúrája, az intézményrendszer) alakulásában. A kérdés az, hogy mekkora lehet ez a szerep és milyen irányú, vagyis hogyan lehet a hatalmi-politikai viszonyokat a válasz2 Uo. 173. p.

3 Uo. 173. p.

4 NOHLEN, DIETER: Választási rendszerek és választási reform. Bevezetés. In: Választási rendszer, választójog és választások Kelet-Közép-Európában. Bp., 1996. MTA Állam- és Jogtudományi Intézete - Fridrich Ebert Alapítvány, 9-10. p.

6