Blazovich László: Demokrácia és választások Magyarországon. Csongrád megye - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 27. (Szeged, 1997)

Fábián György: A választási rendszerek elméleti kérdései és főbb típusai

tási rendszer segítségével alakítani, illetve lehetséges-e egyáltalán a választási rendszeren keresztül elérni valamit ebben a vonatkozásban.

Mielőtt erre a kérdésre választ keresnénk, tisztázni kell a választási rendszer fogalmát. A tágabb értelmezés szerint ugyanis minden, ami a választással összefügg, beletartozik a választási rendszer fogalmába, a teljes jogi szabályozástól kezdve a kampány szabályozásáig. A szűkebb értelmezés viszont azokat a jogi és nem jogi elemeket foglalja magában, amelyek a választás folyamatát irányítják, a választási preferenciák kialakíthatóságától a szavazatok mandátummá alakításáig. Ez a fogalmi megkülönböztetés azért szükséges, mert a választási rendszernek ezek az összetevői, szaknyelven szólva az úgynevezett független változók azok, melyek az egyes választási rendszereket alakítják, melyektől függ például a választási eredmények arányossága, a pártrendszer milyensége, összetétele és így tovább. A választáson való részvételi szabályozástól, az életkortól, annak meghatározásától, hogy a közigazgatási határok vagy valami más elv alapján alkossák-e meg a választókörzeteket, vagy a kampány szabályaitól nem függ közvetlenül a választás eredménye, arányossága vagy aránytalansága, illetve a pártrendszer alakulása. A választáspolitológia a szűkebb értelmezésből kiindulva határozza meg a választási rendszer struktúráját, vizsgálja azokat az elemeket, melyek közvetlenül hatnak a választási eredményekre.

Ezek után most már feltehetjük azt a kérdést, mi a választási rendszer szerepe, lehetnek-e politikai következményei és milyenek egy adott választási rendszer kiválasztásának, és szabad keze van-e a politikának, a választási rendszert kijelölőknek (political engineering) egy adott rendszer kiválasztását illetően.

A választási rendszer szerepével kapcsolatban két szélsőséges állásponttal találkozhatunk mind a tudományban, mind a politikában, a politikusok részéről. Az egyik a választási rendszer túldimenzionálása, fetisizálása. Ezt a jelenséget „electoralism”-nek, választási fetisizmusnak nevezzük. Ez azt jelenti, hogy a választást és a demokráciát szinte teljesen azonosítják, a szabad, versengő választásokat tekintik a demokrácia egyetlen kritériumának, és így a választást, a választási rendszert a politikai rendszer alakítása szempontjából mindenhatónak tartják. A választás azonban a demokratikus hatalomgyakorlásnak, a döntéshozatali folyamatnak, a közpolitika alakításának csak egyik eleme, a demokráciákban sem kötődik minden a szabad választáshoz. Ebből következően a választási rendszer sem mindenható, nem képes a politikai struktúra, a politikai kultúra gyengeségeit, a demokratikus deficitet pótolni. A szovjet és jugoszláv utódállamok egy része jól mutatja, hogy a versengő választások megléte önmagában még nem garantálja a demokráciát. A választás szükséges, de nem elégséges feltétele tehát a demokráciának.

A másik ezzel ellentétes szélsőség a választás, a választási rendszer lebecsülése, szerepének alulértékelése. Eszerint a választás csak látszatdemokrácia, manipulált tevékenység, a választási rendszer kiválasztásának nincs jelentősége, mert úgyis más tényezők döntik el a politikai rendszer milyenségét, a pártrendszer alakulását és így tovább. Különösen veszélyes mindkét szélsőséges álláspont az újonnan demokratizálódó országokban, így a kelet-közép-európai térségben. Bármelyik felülkerekedése ugyanis antidemokratikus tendenciák kialakulását segítheti elő. A túldimenzionálás nem veszi figyelembe a demokrácia működésének komplexitását, túl nagy terhet ró a vá7