Blazovich László: Demokrácia és választások Magyarországon. Csongrád megye - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 27. (Szeged, 1997)
Ruszoly József: Országgyűlési képviselő-választások Csongrád vármegyében 1848-ban
az azon gyűlésből kirendelt Középponti Választmány s ez által az összeírásra kinevezett háromtagú bizottmány tagjai a népnek bizodalmát tellyesen bírják, nem lenne semmi célszerűbb, mintha a megyének Középponti Választmányának öszszeíró küldöttségének eddigi eljárását s működését a Város magáéul elfogadván, most e népgyűlésből középponti választmánya úgy választaná meg, hogy ez a megyének eddig tett működését csak folytassa, s törvény értelmében végrehajtsa”. Az indítványt közakarattal elfogadva választotta meg a népgyűlés a város központi választmányát, melynek elnöke Kopasz Mihály lett, tagjai pedig Szomor József, Szenti János, Fekete Mihály, Gaál Dániel, Medveczky Antal, Schmid János, idősb Kamocsay Ferenc, Nagy András János, Varga István, Fekete István lettek; a jelenlévők esküjüket a népgyűlés színe előtt le is tették. A városi választmány 11 tagjából 6-an a megyeiben vagy annak összeíró küldöttségében is szerepet kaptak, miáltal a folytonosság szavatolva volt. A vásárhelyi központi választmány még aznap összeülvén a népgyűlésen jelen nem volt Kaszap Mihály elnök és Gaál Dániel is esküt tett, utóbbi elfoglaltsága miatt eltávozott; Fekete Mihály jegyzővé választatott. A megyei központi választmányból a városba rendelt összeírok — Szomor József, Fekete Mihály és Szente János — jelentették immáron a városi központi választmánynak: az összeírást június 1-jétől 14-éig kellő hirlelés mellett megejtették; a három jegyzék egyik példányát 15-én „mindenki általi megtekinthetés végett a Város közházánál, hova hirdetve volt, már ki is tették”. Újólag hivatkoztak a népgyűlési határozatra, amely annál inkább magáévá tehette az addigi „megyei” jogcselekményeket, mivel „maga is épfpjen így és nem máskép[p] tette volna”, s ezek különben is a város képviselőinek közremunkálkodásával történtek. A városi választmány az eredeti megyei határozattal egyezőleg június 20-án reggel 6 órára tűzte ki a választást „a város közházához”. Igaz, a törvényben előírt 15 napos határidőt már nem tudták betartani, mivel egy későbbi (31-i) választás veszélyeztette volna a képviselőnek az országgyűlés megnyitásán való megjelenését. E választási határnapot „már a mai nap [június 16.] kiragasztandó írásos hirdetmények, [...] 18-án, azaz vasárnap pedig papi szószékből és a helybeli szokás szerint a templomok előtt leendő hirdetések által” hozta köztudomásra, hangsúlyozva, hogy a választók „a választáson törvény rendelete szerint minden fegyver s bot nélkül jelenjenek meg”. „A választásnál — hangzik a jegyzőkönyv 5. pontja — szükséges jórend fen[n]tartása, az illy esetben csaknem kikerülhetetlen tolongás meggátlása tekintetéből elrendeltetett, a nélkül azomban [így!], hogy a választási szabadság és nyilvánosság legkevésbé is korlátoztatnék, hogy az öszveírt választók a városháza és tömlöc épületek közt fekvő térségen gyűljenek öszve, s e tér korláttal és mellé felállítandó 10-12 nemzetőrrel választassák el a városháza udvarának többi részeitől, hol a nem választók lehetendnek.”31 31 OL BM országi. 1848-2-239/5236/775. (stat.:227.) — Az 1848. június 23-án kiállított központi választmányi jegyzőkönyv töredékesen (1-3. pont, két lap) a városi levéltárban is fönnmaradt (CSML Hódmezővásárhelyi Levéltár [HL] Hódmezővásárhely közp. vál. ir. 1848.). A központi választmány tagjai 32
