Blazovich László: Demokrácia és választások Magyarországon. Csongrád megye - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 27. (Szeged, 1997)

Ruszoly József: Országgyűlési képviselő-választások Csongrád vármegyében 1848-ban

9. Elkerülendő a törvény eltérő értelmezéséből adódó eltéréseket a vármegyei központi választmány első, május 9-i ülésén a kerületekben működő összeíró küldöttségeknek „munkálkodási alapelvekül” utasítást adott, melynek néhány pontját miniszteri rendeletre május 27-én módosítani volt kénytelen. Az utasítás — az utólagos módosításra is figyelemmel — e pontokat tartalmazta.

1. Azon Szegeden lakó nemesek, akik egyébként nem felelnek meg a nem nemesekkel szemben támasztott követelményeknek, régi jogon (1. §) a tápéi választókerületben szavazhatnak.

2. Azok a Szegeden lakó nemesek viszont, akik e cenzusoknak a Varosban megfelelnek — „egy s ugyanazon jogot kétszer egy időben nem gyakorolhatván” — a megyében nem lehetnek választók. E határozati pontot „kérendő vélemény végett” a minisztériumhoz kiemelten felterjesztették, ám az nem tett rá észrevételt.

3. Adott viszont észrevételt a vélhetően továbbra is inkább konzervatív hajlamú gazdatisztek kizárását illetően. A választmány úgy vélte: a „gazdatisztek és a földesúr közötti viszony a gazdai hatalommal rokon természetű”; a gazdatiszt urától éppen úgy nem független mint a cseléd, „minthogy pedig a törvény e jogot függetleneknek osztja: — a gazdatisztek azt nem gyakorolhatják”. A Belügyminisztérium ellenkezőleg értékelte helyzetüket: „Miután a gazdatiszti szolgálat ép[p]en nem olyan, mely a szavazó függetlenségét elnyomja, sem a gazdai hatalomnak hűséges alárendeltséget nem föltételezi, ha másként [egyébként] a törvénynek elég tétetik, a gazdatisztek szavazattal fölru- házandók. ”

4. Választónak tekintették az özvegy anya mellett a gazdaságot vezető, 20. életévét betöltött legidősebb fiút is, ha „különben állapota képességet” nyújt erre.

5. Csupán a törvényben meghatározott bűncselekményekért elítélteket zárták ki a választójogból, ellenben „a vádolt, de be nem fogott és kezességen lévő egyének”, ha egyébként képességük megvolt, választók lehettek.

6. „Az 1/4 telekkel nem bíró, de más természetű vagyonban — a földnek helybeli folyó árát fölvéve — hasonló értéket kimutató egyének szinte [szintén] választók.” A miniszteri rendelet pontosított: „A törvényben megkívánt 1/4 telek ingatlan birtoknál egyébb [!] nem lehetvén, az »ezzel hasonló kiterjedésű birtok« is csak ingatlanra értetik, s ennél fogva másnemű birtok szavazásra jogot nem adhat.”

7. „A szerződéses kertész csak úgy választhat, ha vagy 200 pf [pengőforint] haszonbért is tekintve 4000 vfnyi [váltóforintnyi] vagyont kimutat.”32 A minisztérium ezen új cenzust el nem fogadva így rendelkezett: „A szerződéses kertészek csak ekkor bírhatnak szavazattal, ha vagy saját birtokból, vagy saját tőkéjükből 100 e. ft [ezüstforint] jövedelemmel bírnak. ”

8. A választmány a kézművesek választójogához előírt segédtartást az inassal is helyettesíthetőnek vélte. A minisztérium itt is ragaszkodott a törvény betűjéhez: „A törvény értelmében csak a segéddel ellátott kézművesek bírhatván szavazattal, a segéd alatt a fel nem szabadított inasok nem értethetnek. ”

közül kiemeltem azok nevét, akik a megyei központi választmánynak is tagjai, egyszersmind az összeírok, valamint — választmányi tagság nélküli összeíró küldöttségi póttagok voltak.

32 E 4000 váltóforintnyi vagyonérték 1000 pengő- vagy más néven ezüstforintnak felelt meg.

33