Blazovich László: Demokrácia és választások Magyarországon. Csongrád megye - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 27. (Szeged, 1997)

Fábián György: A választási rendszerek elméleti kérdései és főbb típusai

sebbségi szavazataránnyal is abszolút, vagy aránytalanul nagy hatalmi többségre lehet szert tenni (több angliai választás jól példázza ezt), nagy az elveszett, nem érvényesülő szavazatok aránya, a kis- és középpártok a koncentráló hatás miatt hátrányba kerülnek, valamint nem tudja megoldani a kisebbségek, a faji, vallási, etnikai kisebbségek megfelelő képviseletét, és ennek következtében az ilyen jellegű konfliktusok kezelését. (Érdemes megjegyezni, hogy ez nyilvánvalóan a stabilitás ellen ható, destabilizáló tényező, vagyis ez is bizonyítja a korábban említettek helyességét, hogy a két típus nem állítható mereven egymással szemben, a többségi rendszernek is vannak stabilitást veszélyeztető elemei.)

A többségi rendszereknek három létező formája van: az egyszerű többségi, a kétfordulós és az alternatív szavazásos rendszer. Az egyszerű többségi rendszer — prototípusa a brit first-past-the post szisztéma, de ilyen a magyar választási rendszerben az egyéni második forduló is — azt jelenti, hogy egyéni kerületi egymandátumos körzetekben a legtöbb szavazatot elért jelölt tekinthető megválasztottnak. A kétfordulós rendszerekben az első fordulóban abszolút többség, a második fordulóban relatív többség kell a mandátum elnyeréséhez. A legismertebb kétfordulós rendszer a francia. Attól függően, hogy a második fordulóban kik, milyen szabályok alapján indulhatnak, beszélhetünk — Giovanni Sartori nyomán — erős, erős-gyenge átmeneti, gyenge-erős átmeneti és gyenge kétfordulós rendszerekről.11 Az erős azt jelenti, hogy a második forduló is abszolút többséget követel, vagyis kettőre redukálja az ott indítható jelöltek számát. (Ilyen a francia elnökválasztási rendszer.) Az erős-gyenge magas küszöbbel korlátozza a második fordulóban indulók számát (a francia nemzetgyűlési választásokon jelenleg a választójogosultak 12,5 %-ának szavazata kell ahhoz, hogy ajelölt indulhasson a második fordulóban). A gyenge-erős rendszerben a küszöb kisebb (5-6 %-os), a gyenge rendszerekben pedig minden jelölt indulhat a második fordulóban. E formák politikai következménye különböző. Ezek részletezésére nincs mód, csupán a magyar rendszerre vonatkozóan szólok róla. Mint ismeretes a magyar választási rendszer egyéni kerületi része kétfordulós, és miután a második fordulóba jutás küszöbe 15 %, az erős-gyenge kategóriába tartozik. Ennek politikai hatása a szélsőséges pártok parlamentbe jutásának megakadályozása, és akadályát képezi egy kétpártrendszer irányába történő fejlődésnek is. Ismert az is, hogy a választási rendszer reformjának keretében komolyan felmerült a második forduló eltörlésének lehetősége. Ennek lehet realitása, de túl azon az érven, hogy a második forduló eltörlése csökkenti a választás költségeit, figyelembe kell venni — sok egyéb tényező mellett — azt is, hogy akkor egy gátló tényező a szélsőséges pártok parlamentbe jutása, illetve a kétpártrendszer felé fejlődés útjából eltűnik. (Tehát a második forduló eltörlését akkor érdemes szorgalmazni, ha már nem látjuk indokoltnak, vagy nem akarjuk az említett tendenciák korlátozását. Ez politikai mérlegelés kérdése lehet.)

A többségi rendszernek van még egy — ma már csak az ausztrál alsóházi választáson alkalmazott — formája az alternatív szavazás rendszere. Ez az ún. preferenciális rendszer egyik fajtája. A választónak preferencia-sorrendjének megfelelően meg kell 11

11 SARTORI, GIOVANNI: Comparative Constitutional Engineering. An Inquiry into Structures, Incentives and Outcomes. London, 1994., Macmillan Press, 68. p.

15