Blazovich László: Demokrácia és választások Magyarországon. Csongrád megye - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 27. (Szeged, 1997)

Fábián György: A választási rendszerek elméleti kérdései és főbb típusai

szével. A formuláknak három fő csoportja van: többségi, arányos és félarányos. Ezek további altípusokra oszlanak. A többségi formula lehet abszolút többségi, relatív többségi, kétfordulós és alternatív szavazati formula. Az arányos formula ún. legnagyobb maradékok, legmagasabb átlagok és STV (single transferable vote, egyéni átvihető szavazat) formájában jelenhet meg. A félarányos formulák között a kumulatív, limitált és az SNTV (single non transferable vote, egyéni át nem vihető szavazat) formát lehet megkülönböztetni.8

A választási formula és a választás arányossága közötti összefüggés jelentősége vitathatatlan, ez meghatározó szerepű az arányosság-aránytalanság dimenzióban, a függő változókra való hatásában, tehát általában politikai következményeit illetően. Itt a vita legfeljebb azon folyik, hogy a másik ugyancsak meghatározó jelentőségű elemmel, a körzeti magnitúdóval összevetve, melyiknek van nagyobb szerepe. Mint fentebb megállapítottuk, ennek a kérdésnek nincs különösebb jelentősége, mert a két független változó korrelál egymással. Amit feltétlenül hangoztatnunk kell, az az, hogy a formula nem kizárólagos meghatározó egy választási rendszer típusát illetően (még ha az elnevezés alapján erre is lehetne következtetni, mert azok általában megegyeznek), a magnitúdó legalább annyira fontos eleme a választási rendszernek, ahogyan az az előző pont tárgyalásánál ki is derült. A magnitúdó nagyobb szerepének hangsúlyozása tehát nem csökkenti a formula jelentőségét, csupán kizárólagos voltát szünteti meg.

Ami a választási formula és a pártok száma közötti kapcsolatot illeti, a korábbi megállapításokkal ellentétben kiderült, hogy az összefüggés ebben a vonatkozásban is jóval gyengébb. Korábban szinte törvényként kezelték (Duverger törvény), hogy a többségi formula által meghatározott többségi rendszerek törvényszerűen csökkentik a pártok számát és kétpártrendszerhez vezetnek, míg az arányos formulákkal működő választási rendszerek megnövelik a pártok számát és sokpártrendszerhez vezetnek. Természetesen van összefüggés a választási formulák és a pártok száma között, azonban ez nem törvényszerűségként érvényesül, más tényezők is szerepet játszanak, bizonyos feltételek, körülmények még kellenek ahhoz a formulán kívül, hogy kétpártrend- szer vagy sokpártrendszer alakuljon ki. Egy választási formula tehát nem határozza meg eleve a pártok számát, a sokpártiság mértékét.

4. Hangsúlyozottan szeretnénk kiemelni a parlament nagyságrendjét, vagyis a megválasztandó képviselők számát, mint a választási rendszer összetevőjét, amit általában nem szoktak figyelembe venni, holott az arányosságra és a pártrendszerre gyakorolt hatása nem elhanyagolható. Magyarországon is a parlament létszáma csupán, mint csökkentendő tényező kerül előtérbe anélkül, hogy ennek a politikai rendszerre való hatását tekintetbe vennék. A parlamenti létszám csökkenése ugyanis az arányos és különösen a vegyes (magyarhoz hasonló) rendszerekben jelentős aránytalanító tényező, de még a többségi rendszerekben is kimutatható arányosságot csökkentő hatása.9

8 Az egyes formulák részletes leírását lásd: KÖRÖSÉNY1 ANDRÁS: Pártok és pártrendszerek. Bp., 1993., Századvég, 98-106. p.; FÁBIÁN GYÖRGY-KOVÁCS LÁSZLÓ IMRE: A választási rendszerek tipológiai problémái és a magyar választási rendszer. Politikatudományi Szemle, V. évf. (1996) 2. sz. 53. p.

9 TAAGEPERA, RHN-SHUGART, MATTHEW S.: i. m. 156-172. p.

12