Blazovich László: Demokrácia és választások Magyarországon. Csongrád megye - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 27. (Szeged, 1997)
Fábián György: A választási rendszerek elméleti kérdései és főbb típusai
5. Sajátos összetevője a választási rendszernek a választási küszöb, amit kizárási vagy bekerülési küszöbnek is lehet nevezni. Ez azt a minimális kritériumot foglalja magában, ami szükséges ahhoz, hogy egy párt mandátumhoz jusson. A küszöböt meg lehet határozni százalékban, abszolút számban, vagy valamilyen más kritériumban, például úgy, hogy az egyik szinten való mandátumhoz jutás feltétele a másik szinten történő mandátumhoz jutásnak. A leggyakoribb a %-os küszöb. A küszöb alatt általában jogi küszöböt értenek, vagyis azt a választójogi törvényben meghatározott kritériumot, amit el kell érni a mandátumszerzéshez. A jogi küszöb esetében a választástudományi kutatások szerint 2 % alá nem érdemes menni, mert annak már nincs sem közvetlen, sem közvetett, távoli hatása (Hollandia, Izrael), a felső határ pedig a Magyarországon is alkalmazott 5 %, ezen felül a küszöb már a választás versengő jellegét túlságosan korlátozná. A jogi (legal, explicit) küszöb mellett a választástudomány használja a tényleges (effective) küszöb fogalmát is, amit a választási rendszerek különböző tényezői emelnek a parlamentbe jutás elé. Ez jogi küszöb nélkül is létezik, és gyakran jóval magasabb, mint a jogi küszöb, Nagy-Britanniában például 35 %. A magas küszöb arányosságot csökkentő, és egyben pártszámcsökkentő hatású, míg az alacsony küszöbérték ezzel ellentétes hatású: az arányosság és a pártszám is növekvő. (Vagyis hatása fordítottan arányos a magnitúdóéval, ahol az alacsonyabb értéknek van csökkentő, a magasabb értéknek növelő hatása.) 6. Újabban többen is felhívják a figyelmet arra, hogy a helytelen, torzító körzetbeosztás (districting) sincs hatás nélkül a választási rendszerek arányosságára, illetve a pártrendszerre. Ez jelentheti az egyéni körzetek egyenlőtlenségét, a többmandátumos körzetekben pedig azt, hogy a magnitúdó nincs arányban a választók számával. Ez aránytalanító tényező, pártok felül-, illetve alulreprezentálásával pedig pártok számát befolyásoló tényező is. Ennek az összetevőnek a hatása kisebb, mint az eddig tárgyaltaké, de nem elhanyagolható, különösen az újonnan demokratizálódó országokban akár jelentős befolyásoló tényezővé is válhat.10 Miután tisztáztuk, hogy a képviselet csak kétféle lehet, vagy többségi, vagy arányos, a választási formulák pedig lehetnek többségiek, arányosak és félarányosak, meg kell vizsgálni, hogy ezen az alapon a létező, konkrét választási rendszerek milyen típusokba sorolhatók. 3. A választási rendszerek tipológiai problémái. A vegyes (kombinált) rendszerek és elhelyezésük. A választási rendszertipológiák alapvetően abból indulnak ki, hogy az egyes rendszerek hogyan tesznek eleget a választási rendszerek funkcióiból adódó követelményeknek. A választási rendszerek iránt két alapvető követelmény fogalmazódik meg. Az egyik az arányosság, a másik a stabilitás követelménye. A választási rendszereknek 10 GALLAGHER, MICHAEL: Proportionality, Disproportionality and Electoral Systems. Electoral Studies, vol. 10. (1991) 43. p.; LUPHART, AREND: Electoral Systems and Party Systems. A Study of Twenty-Seven Democracies. 1945-1990. Oxford, 1994., Oxford University Press, 14-15. p. 13
