Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

Heka László: A bunyevácok (dalmaták) Szeged életében

szerint nem magyarnak csak az tekinthető, aki először a keresztnevét írta, utána a vezetéknevét. Ezen az alapon Alsóvároson már csak Sivko Zagoricsics nem volt magyar. A legmagyarabb városrészben a Vetro, Pavo (Pávó), Pólyák, Bénák, stb. családok ekkor már magyar módra írták a nevűket.

Palánkban a kiválasztott 30 dalmata család közül 16 magyar módra, 14 pedig hor- vát szokás szerint írta a nevét (L. a 2. sz. táblát).

Reizner szerint a dalmata Bajality Mátyás és Mihály is magyarnak tekinthető, holott az egyik legjelentősebb szegedi dalmata családról van szó. Az 1733. május 13-i tanácsi iratban azt olvashatjuk, hogy „Bajality Mátyás a gondoskodás és a jövő miatt segítette a magyar és a dalmát nációt egyaránt.” Ő tehát már magyarosan írta ugyan a nevét, nem mondott le nemzetiségéről, de elfogadta a magyarságot is.

Az 1723. évi adólajstromban találhatók a legelőkelőbb dalmaták. 1723-ban 291 polgár 4789,50 Ft, ebből 10 dalmata 155 Ft adót fizetett. A Palánkban 827,50 Ft-ot, ebből 120 Ft-ot a dalmaták. Az 56 palánki adózó közül nyolcán dalmaták voltak. Tehát a Palánkban az adózók 16 százalékát kitevő dalmaták fizették az adó 18 százalékát (L. az 1. sz. táblát).

„Minden Szegeden lakó személy adóköteles volt, akár polgárjoggal rendelkező nemes vagy polgár, akár csak egyszerű lakos vagy zsellér volt. Az adókötelesség általános elvként kiterjedt mindazokra, akik a város területén ingatlannal, állatokkal vagy hasznothozó állandó jövedelemmel rendelkeztek. Az adókivetés alapjául szolgáló adókulcs 1773-ig nem volt központilag megszabva. A tanács az adókivetések alapjául adókötelesnek vette fel a bel- és külvárosi lakóházakat, a kereskedők és kézművesek foglalkozását, a polgárok vagy lakosok állatait, illetve szántóit, kaszálóit, szőlőit, kertjeit, végül magát a munkálkodó személyt.”109 Az adókulcsok megállapítása után a tanács évente vagy kétévente összeírta az adózókat és az adó alá eső javakat. Az összeírásokat a tanács tagjai közül választott biztosok végezték.

Az 1732/33. és 1733/34. évi adókivetésekben a Palánkban a már ismert nevek (Ioanes Dianovics, Michael és Mathias Bajality, Mathias Simity) mellett szerepelnek még a Szirovicza, Katicsics, Antalovity és Paulikovity családnevek, akik az egész 18. század folyamán jelentős szerepet töltenek be a Város életében. A Palánkban a dalmaták között Ioanes Deanovics (Dianovics, Szíjártó, Szigyártó) Senator, Michael Bajality, Jurissa Pokrity és Mathias Simity adózott legtöbbet az 1736. évi adókivetés összeírása szerint is (L. a 4. sz. táblát). Alsóvároson és Felsővároson megjelenik a Tombácz családnév (L. a 3. sz. táblát).

A következő oldalakon a 30-40 legjelentősebb szegedi dalmata család 18. századi történetét és jelentőségét, a város életében betöltött szerepét mutatom be a levéltári anyagok alapján. A dalmaták közül csak azokkal a családokkal foglalkozom, akiknek tagjai „hűségesek” maradtak eredeti családnevükhöz, és azt nem magyarosították illetve germanizálták.

109 Szeged története II. 567. p.

88