Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

Heka László: A bunyevácok (dalmaták) Szeged életében

A magyar szokásokat a dalmaták mint a helyi magyarsághoz legközelebb álló bevándorló nemzet gyorsan elsajátították. A magukkal hozott szokásaikból pedig többet a magyarság is élvez.

Ami azonban legjellemzőbb a dalmatákra, az a dohány- és a borkereskedés volt. A szegedi tájon különösen a dohány termesztése lelt termő földre és országos jelentőségűre emelkedett. Hercegovina ma is a dohány termesztésének „otthona”. 1750-1850 között „a szegedi táj a délvidéki dohánykultúra fő helye.”98 A dohány mellett a dalmaták hazájukból hozták a másik szegedi kertészeti különlegességet, a paprikát. Bálint Sándor azt föltételezi, hogy az alsóvárosi templom szerzetesei, akik gyógyítással is foglalkoztak, a paprikát lázcsillapító orvosságként használták eredetileg, és csak később kezdték fűszerként is használni.99 Az alsóvárosiaknak jelentős szerepük volt a paprikakultúra világhírű szegedi kifejlődésében.100

Szegeden a délszlávok — szerbek és bunyevácok — közvetítésével átvették a szakácstudományt is, amelyben jelentős török beütések is tapasztalhatók. A bunyevácok ételei is voltak illetve ma is azok, pl. a szárma (töltött káposzta), és a cicvara nevezetű tojásétel. El kell azonban mondani, hogy ezek ugyanakkor szerb ételek is. Délszláv eredetűek továbbá a serbet néven ismert mézsör, valamint a kávéduttyán, vagyis a sátor alakú kávémérés. Ezekben azonban erősen fellelhető a török beütés illetve eredet.101 És végül a szalámimesterség is Dalmáciából került Szegedre. Az első ismert mester Szegeden Orlando József volt, aki Rókus városrészén telepedett le, és már 1839-ben szalámimesterként tartották nyílván Szegeden.102 1834-ben a neve szerepel a Palánki polgári katonaság összeírásában. Az Orlando család neve valószínűleg nem más, mint az Orlandity családnév olaszosított formája. Az Orlandity családot már 1741-ben találjuk Szegeden, és ami érdekes, ez a családnév Magyarországon más településekben nem található.

A DALMATÁK LAKTA VÁROSRÉSZ - A PALÁNK

A Szeged a 17. században három városrészből állott: az Alsóvárosból, a Felsővárosból és a Palánkból. Ez utóbbiban telepedtek le a Szegeden letelepült idegen nemzetek: a szerbek, a németek és a dalmaták, valamint a zsidók és a görögök. Egyes nemzetek egyes utcákban telepedtek le; a dalmaták a Sáncparton (a mai Zrínyi utca mentén). A mai Árpád és Zrínyi utca táján létezett az ún. bunyevác szél.103 Ebben az utcában Bakay Nándor szerint a 19. században már görögök laktak.104 A bunyevácok ugyanis ekkor már magyarokká váltak.

98 BÁLINT SÁNDOR: A szegedi nép. Bp., 1995. 53. p.

99 Uo.

100 Uo. 12. p.

101 Uo. 65-65. p.

102 Bátyai Jenő A délszláv klub megemlékező estjén elhangzott beszéde (kézirat). Szeged, 1991., HEKA LÁSZLÓ: Znaőad i uloga Hrvata u povijesti Segedina. (A horvátok szerepe és jelentősége Szeged történetében) Etnografija Hrvata u Madjarskoj. - A magyarországi horvátok néprajza. 1996. III. 73-84. p.

103 PÉTERLÁSZLÓ: Szeged utcanevei. Szeged, 1974. 139-140. p.

104 BAKAY NÁNDOR: Szegedi Híradó, 1860. március 18. Idézi Péter László i. m. 139-140. p.

86