Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
Heka László: A bunyevácok (dalmaták) Szeged életében
BÚCSÚJÁRÁS A szegedi ferences templom már 1640-ben híres búcsújáróhellyé lett, „mert egy török lovának úsztatása közben megtalálta az 1552-iki veszedelemkor a Csöpörke-tóba rejtett Mária-képet, amit azóta Segítő Boldogasszony néven tisztelt az egész Alföld.”82 A pápa az 1650. szentévre jubileumi búcsút hirdetett, és a szegedi hívek szorongatott helyzetére való tekintettel megengedte, hogy a búcsút az előírt föltételek mellett az alsóvárosi templomban is elnyerhessék a következő föltételek mellett: szerdán, pénteken és szombaton böjt, vezeklések, körmenetek, utána vasárnap szentségekhez járatós, és a pápa szándékára öt Miatyánk és öt Üdvözlégy elvégzése.83 Az egykorú följegyzések nagyszámú búcsút emlegetnek. Ez a nevezetes esemény is nagymértékben elősegítette a templom kegyhellyé válását. Ebben fontos szerepük volt a dalmatáknak. Azok már a 17. században a környékről idezarándokoltak, így 1649. október 3-án a belgrádi püspök Ibrasimovics Marin ebben a templomban 138 személyt bérmált, közöttük dalmata zarándokok is voltak, akik voltak.84 1668-ban „Vrichonosa (Vrihinity) György bosnyák férfi egy olasz kereskedőtől Mária-képet vesz, és odaajándékozza a máriaradnai ferenceseknek. Megtalálta a rámái, gradovári, olovói Szűz hathatós közbenjárását és gyógyítósegítő erejét Szegeden a Haviboldogasszony templomában és a Baranya megyei kies fekvésű Máriagyűdön.”85 1726-ban a kunszentmártoni Radics István (nevéből ítélve dalmata) beteg gazdát álmában egy öregember figyelmeztette: „abba-hagyván a világi patikaszereket, és pénzét ne vesztegesse ezekre, magához a Boldogsághoz Szűzhez abba a templomba meny- nyen, mely napkeletnek fordulattyán építtetett.”86 így ért el Radics István Radnára, és buzgó imádsága után nemsokára meg is gyógyult. Mankóit örök emlékezetre otthagyta, és épkézláb tért haza. „Ennek híre Szegedre is elfutott, és ez lehetett a szegedi búcsújáróknak elmozdítója.”87 Dugonics Andrástól tudjuk azt is, hogy a dalmata családok nagy hittel zarándokoltak Radnára. „Ugyanis a palánki Funity Mihály összegörbült lányát gyógyítandó lelkesült fel elsőnek a kunszentmártoni példán: a zarándoklat után a leányka meg is gyógyult, erről jegyzőkönyv is készült, és az apa tanúbizonságul ezeket a szegedieket hozta vala fel magával... Úgymint Kóesity Ágnest, Antality Katalint és Allabority Lőrin- cet. Ennek az utolsónak fia az én édesanyámnak első ura volt.”88 P. Únyi Bernardin szerint a dalmaták a törökvilág alatt még szórványosan, a 18. század második felében pedig már nagy tömegekben zarándokoltak el a radnai csodatevő Szűz kegyhelyéhez, „ahol a fölössé vált mankók százai s a templom szentélyében látható ezüst votiv tárgyak ezrei tanúskodnak, miként jutalmazza Isten Jézus Szentséges Anyjának közbenjárására a benne bízókat és hozzá könyörgőket.”89 82 83 84 85 86 87 88 89 KÖRTVÉLYESSY LÁSZLÓ: Adatok a szegedi minorita rendház történetéhez. Szeged, 1943. 20. p. Bálint Sándor i. m. 30. p. Uo.,34. p. P. Únyi Bernardin i. m. 160. p. DUGONICS ANDRÁS: Radnai történetek. Szeged, 1810. 93-97. p. Uo. 97. p. Szeged története II. 654. p P. Únyi Bernardin i. m. 160. p. 83
