Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

Heka László: A bunyevácok (dalmaták) Szeged életében

landó kurátora a szabadkai bunyevácoknak.37 1710-ben Kovács József személyében új adminisztrátort kap Szabadka. A ferencesek 1773-ig gondozták a híveket, mikor is az addig Dunapatajon működő Sztánics István magyar-illír nyelven beszélő plébánost nevezték ki első világi pap lelkésznek.38

2. Jankón a törökvilág alatt az idetelepített dalmatákat a szegedi ferencesek vették gondozásba, ameddig csak lehetett; amiről az itteni bunyevácok tanúskodnak, de a lakosság a Rákócziféle felkelés alkalmával elmenekült Péterváradra, majd nemsokára visszatért Szent Máriára (Szabadkára). Jankó 1731-ben népesült be magyarokkal. A plébániát 1731-től 1733-ig a szabadkai ferencesek látták el.

3. Mélykúton ugyancsak a ferencesek működtek a török hódoltság idején. Török ruhába öltözve jártak-keltek itt a barátok. A dalmata lakosság a Rákóczi-felkeléskor elmenekült, helyükbe a magyarok 1728-ban költöztek ide. 1748-ig a ferenceseké volt a plébánia.

4. A bácsalmási dalmatáknak is a papjai ferencesek voltak. Az elmenekült lakosság a zentai csata után visszatért helyére, 1740-ig a mieink működtek itt.

5. A ludasi hívek a török kiűzetése után Szabadkára költöznek ferences páterukkal együtt.

6. Bajmokon a ferencesektől vezetett dalmaták 1704-1705-ben elmenekültek, és a község csak 1774-ben népesedik be újra.”39

Letelepedésük után a dalmaták igen gyorsan be tudtak illeszkedni Szeged város életébe, és fontos szerepet töltöttek be. Szegednek 1715-ben 6-7000 lakosa volt.40 Hogy ebből hány lehetett dalmata, nem tudni. A családi név sem útmutató, mivel azonosak lehetnek bunyevác és szerb nevek is. Ha nem is tudjuk, hány dalmata élt Szegeden a 18. században, amelyet Péter László „a dalmaták fénykorának” nevez, azt tudjuk, hogy a Város életében jelentős szerepük volt. Jelentőségüket tükrözi, hogy a Szent Dömötör templomban az 1730. január 14-én és 17-én kelt tanácsi határozat csak dalmát (majd később német) hitszónoklatot rendelt el. A magyar szentbeszéd 1726 óta elmaradt, mivel a külvárosban lakó magyar hívek az alsó- és a felsővárosi templomokat látogatták. A dalmatáknak saját nyelvű oktatásuk is volt. A Palánk dalmata tanítójának aláírása már 1701-i okiraton fölbukkan. Az iskola első említése 1709-ből való: ekkor a pestis miatt be kellett zárni. 1722-ben a Járos a magyar tanítási nyelvű iskolának vásárol épületet; 1735-ben elkészült a német iskola is, és 1739-ben létrejött a dalmaták iskolája. Beolvadásuk, elköltözésük folytán ez az iskola már 1770-ben megszűnt. 1775- től a német iskolával együtt beolvadt a magyarba, amelyben három nyelven folyt a tanítás; túlnyomórészt mégis németül.41

Az alsóvárosi ferencesek iskolája már 1688-ban működött. A szegedi kegyes oskolában nevelődött „a legnagyobb bunyevác”, Ivan Antunovic püspök is. Ahogy a 18. század második felében megszűnt a dalmát nyelvű oktatás, megszűntek a dalmát hitszónoklatok is. „Ámde a hatóság szívósan és kitartóan ragaszkodott az ősi jusshoz, és a

37 Vö. PÉTER LÁSZLÓ: Szegedi ferencesek. 44. p.

38 Jankovácon, azaz Jánoshalmán.

39 P. Únyi Bernardin i. m. 60-62. p.

40 Reizner János i. m. I. 185. p. Idézi KOVÁCS JÁNOS: Szeged és népe. Szeged, 1901. 109. p.

41 Szeged története 2. 1686-1849. Szerk. Farkas József. Szeged, 1985. 615. p.

73