Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

Bálint Marianna: Az Árpád-kori településhálózat rekonstrukciója a Duna-Tisza köz déli részén

történt megszállását, hiszen a felmelegedés hatására a tengeri jég visszahúzódott, valamint a tengeri viharok száma is csökkent." Az Azori maximum erőteljesebb befolyásának köszönhetően fordult melegebbre az időjárás, a nyári csapadék növekedésével párhuzamosan a téli csapadék mennyisége is emelkedik. Az időjárási periódus időbeli lehatárolása problémát jelent, a kutatók véleménye megoszlik arról, hogy tulajdonképpen meddig figyelhetőek meg a kedvező időjárási viszonyok. Kezdete a VIII. századra tehető, Lamb szerint már az 1150-1200-as években véget ért. Alexandre a XIII. század végére teszi a kedvező időjárási viszonyok megszűntét.11 12 Rudolf Brazdil és Oldrich Kotyza Csehországra vonatkozóan végezték el az 1000-1500 közötti időszak éghajlat ingadozásainak vizsgálatát, elsősorban írásos történeti források alapján.13 Az általuk elért eredmények Magyarország esetében is használhatóak, hiszen nagyon sok a hasonlóság a két terület éghajlata között. A téli hőmérsékleti adatok megegyeznek, a nyáriak kicsit hűvösebbek, mint itt a mostani adatok alapján. Munkájukban arra a következtetésre jutottak, hogy Közép-Európában még az 1260-as évektől egészen az 1380-as évekig is meleg és csapadékos volt az időjárás.14

Európa nyugati területén, az Atlanti térségben a tengerbetörések gyakoribbá válása, a viharok erősségének fokozódása jelzi az éghajlat megváltozását, a kis éghajlati optimum lezárulását. Lezárul a vikingek kapcsolata Vinlanddal, hiszen egyre gyakrabban fagy be a tenger.15 Az éghajlat megromlásával párhuzamosan csökkentek a termés- eredmények, ami éhínséghez, járványok gyors terjedéséhez vezetett. Az időjárás fokozatos megromlása a XV. század közepétől követhető, amely majd az újkori kis jégkorszak idején fog kiteljesedni.

Az 1450-es évektől kezdve fokozatosan rosszabbra fordul az időjárás16, megnövekszik a kemény telek száma, az 1450-es években a hónapok 44%-a volt hőmérséklet szempontjából rendkívüli.17 Ezt a korszakot az újkori kis jégkorszaknak nevezett periódus bevezetőjének tekinthetjük. Megnövekedett a hűvös, csapadékos nyarak száma, a XX. századi értékhez viszonyítva 1,5 fokkal lett hidegebb. Ez a hideg periódus egészen 1870-es évekig megfigyelhető, rövidebb felmelegedési időszakokkal váltakozva.18

A vizsgált korszakban a csapadékosabb időszakok megjavították a Duna-Tisza közén található homoktalajok vízháztartását, amellyel párhuzamosan csökkent az aszály veszélye a területen; igaz a magas nyári hőmérséklet következtében csak kis mértékben. A nyári hőmérséklet növekedéssel együtt viszont megnövekedett az évi napfénytartam, amely körülmény melegkedvelő növények termesztésére adott nagyobb lehetőséget a Kárpát-medencében, így például a szőlő szélesebb körben való termesztésére.

11 RÁCZ LAJOS: Éghajlati változások a középkori és kora újkori Európában In. Európa híres kertje 1993. 69-70. p.

12 RÁCZ LAJOS: A középkor és a kora újkor éghajlattörténetéről. Agrártörténeti Szemle 1989. 127. p.

13 RUDOLF BRAZDIL — OLDRICH KOTYZA: History of weather and climate in the Czech Lands I period 1000-1500. Zürcher Geographische Schriften heft 62.(1995.) Zürich. (Továbbiakban: Brazdil-Kotyza 1995.)

14 Brazdil-Kotyza 1995. 175. p.

15 Rácz 1993. 73. p.

16 Rácz 1993. 75. p.

17 Brazdil-Kotyza 1995. 163-164. p.

18 Rácz 1993. 76. p.

42