Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

Kovács Miklós: Egyetemi évek Szegeden (1950–1956)

munkás kéz a tömérdek tennivalóhoz; segítség apámnak a kapáláshoz, kaszáláshoz, s főleg az aratáshoz. Én mindenben bizonyítani akartam, hogy helyt tudok állni, s ennek nem lett jó vége. Hajnali három után már úton voltunk a határba, s este tíz után kerültem ágyba. Emlékszem egy napra, mely rettenetes hőséggel kezdődött, s én — úgy tíz óra körül — a gabonakötözésből alig tudtam elvánszorogni egy közeli mezei kúthoz. Mélyéből — a köveknél terpeszkedő sárga békák mellől — vödörrel mertem a vizet, ittam literszámra, s percek múlva már kiizzadtam az egészet. Mikor apám nem látta — mert inkább meghaltam volna, minthogy észrevegye —, rárogytam a kévékre, s úgy éreztem, nem tudok többé felegyenesedni. Ingem facsaró víz volt, s mikor megszáradt, kiverte a só. De megállni nem lehetett, s be is fejeztem apámmal együtt a kegyetlen, hetekig tartó munkát, míg asztagba, gépbe, zsákokba és kamrába nem került minden. A nyárból végül egy hónapot még a tanácsnál is dolgoztam, 300 forintot kerestem, melyből tudtunk venni egy ballonkabátot. Szegedre indulásomig két hatalmas ökrünkkel hordtam a trágyát még az elutazásom előtti napon is.

2. Először az egyetemen (1950. szeptember, október)

Ilyen előzmények után kezdtem el egyetemi tanulmányaimat. Este érkeztem meg, szeptember 15-én; az évnyitó ünnepségei már lezajlottak. Másnap a DM vezércikke írt a tanévnyitóról. Orbán László volt a díszszónok a pártközpontból, és Kalmár László rektor beszélt. Az irányelvek ismerősek voltak. A párt márciusi határozata volt az irányadó. Reformot írt elő a felsőoktatásban. Emelni kellett a hallgatói létszámot, főleg a munkás-paraszt származásúak arányát. Bírálat illette a régi struktúrát. Az még sok „burzsoá vonást” hordozott (Nem volt kapcsolata az élettel, a termeléssel. Nem adott elég szakembert. Maximalizmus volt, túlterhelték a hallgatókat, de a szükséges műveltséget nem biztosította. Hatott a klerikális reakció.) De bezzeg ezután! A dolgozó nép gyermekeinek a legjobb képzésben kell részesülniök; el kell hagyni a felesleges tárgyakat. Viszont be kell vezetni főtantárgyként a marxizmus-leninizmust és az orosz nyelvet. A reform megvalósítása harci feladat, az ellenség meg akarja akadályozni a színvonalas munkát, de van válasz „a reakció felé”! Ha az ipari munkásság termeléssel harcol a békéért, az ötéves tervért és a szocializmusért, az egyetemisták tanulással, a tanárok tanítással válaszolnak. Emellett még olvashattam arról, hogy „Magyarország belépett a gyapottermelő országok sorába”. A „mintákat a SZU-tól kaptuk, az 5 éves terv végére magunk biztosítjuk a textilipar szükségleteit.” Továbbá: „Folyik az újabb tervkölcsön előkészítése” „A tanácsválasztás napján (október 22.) befejeződik a szántás-vetés.” Másutt: „Rémhírterjesztő kulákokat ítéltek el... Vass Józsefné 37 holdas deszki kulákasszony... becsmérelte népi demokráciánkat... izgatott a termelőszövetkezetek ellen.” Egyévi börtönt kapott, hat holdon felüli ingatlanait elkobozták. Másutt szalagcím: „Anyagi erővé válik a Rákosi elvtárs iránti szeretet. ” „Jugoszlávia legjobb vonása (!) ma az éhség.” A koreai háborúról szóló jelentéseket Szeged fiatal káderköltőjének jó előre beharangozott, Koreáról írt elbeszélő költeményével fűszerezték: „... Sztálin a béke — s Rátekint (!) a világ minden népe. — Hogy egyesítse ősi Koreát — Kim ír Szén és a Népköztársaság”. — Ez volt a közvetlen minta poéta álmaimhoz.

270