Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

T. Molnár Gizella: Portrévázlat gróf Klebelsberg Kunoról

ben is megelőzte korát: felismerte a nyilvánosság erejét, s céljai eléréséhez minden lehető eszközzel igyekezett azt megnyerni. Ő volt az első a magyar közéletben, aki nemcsak egy szűk szakmai, vagy politikai nyilvánosságot, hanem a széles közvéleményt megszólította. Időről időre fontosnak tartotta, hogy a közvéleményt tájékoztassa, illetve ő maga is tájékozódjék felőle, s ennek alapján igyekezzék munkáját továbbgondolni. „Ma nem lehet — írja — irányokat és reformokat ráerőszakolni a nemzetre, ha üdvös és hasznos voltukat a közvélemény be nem látná, ha a nemzet azokat az intézményeket rokonszenvével és szeretetével nem avatná magáéivá, sajátjaivá... Ezért járom az országot...hirdetve mindenütt kultúrpolitikai törekvéseim sorsdöntő jelentőségét. Ezért nyúlok gyakran a tollhoz., .hogy a nemzeti közvélemény tudatába felszívódjék annak a nagy kulturális erőfeszítésnek a szükségessége, melynek érdekében nagy áldozatot kell kérnem. ”79 Klebelsberg ebben az önvallomásában pontosan megfogalmazta publikációs tevékenységének lényegét, s magyarázatot kapunk arra is, miért érdemel külön fejezetet munkásságának az a része, mellyel a közvélemény megnyerésére törekedett.

Ide kapcsolódik az az előrelátó bölcsesség is, mellyel a kultuszminiszter felismerte a modem tömegkommunikáció szerepét a társadalom, a kultúra alakulásában. Meg is ragadott minden eszközt, hogy ezt a felismerést kultúrpolitikai elképzelései szolgálatába állítsa. A sajtó, a rádió, a könyvkiadás egyaránt stratégiai ágazatnak számított kultúrpolitikájában, ami manapság természetesnek tűnik, de ne felejtsük el, hogy ezekben az években éppen csak megindultak a rendszeres rádióadások Magyarországon. A rádióval nem is volt túl nagy szerencséje, bár időnként előadásokat tartott ott, egy-egy beszédét is közvetítette a rádió, azonban ekkor és még néhány évig a Rádió sokkal inkább üzleti, semmint politikai szempontokat vett figyelembe programja összeállításakor.80 Sokkal jelentősebb volt Klebelsberg publikációs munkássága, melynek célja részben az volt, hogy tetteit elméletileg is megalapozza, részben pedig, hogy helyességükről a széles közönséget is meggyőzze. Egy-egy nagyobb vállalkozást megkezdve, vagy befejezve feltétlenül gondja volt arra, hogy az illető ügyet megfelelő propaganda kísérje. Legtöbbször ő maga ragadott tollat, s írásai rendszeresen megjelentek a napilapok hasábjain. Elsősorban a Pesti Naplóban és a Nemzeti Újságban jelentek meg cikkei, de írt a Néptanítók Lapjába, vagy a Közművelődés című időszaki kiadványba is, sőt a vidéki sajtóban is találkozunk írásaival, pl. a szegedi Délmagyarország, vagy a Szegedi Szemle lapjain. Mindezzel nem elégedett meg, hanem a napilapokban már megjelent cikkeit, illetve a parlamentben vagy másutt elmondott beszédeit időről időre kötetekbe válogatva könyv formájában is megjelentette. Erre először 1927 tavaszán került sor, amikor az 1916-27 közötti „termést” tette közzé (Gróf Klebelsberg Kuno beszédei cikkei és törvényjavaslatai). Ettől kezdve azonban minden évben jelent meg újabb kötete, sőt volt olyan év, hogy kettő is. 1928-ban a Neonacionalizmus, 1929-ben a Küzdelmek könyve és a Jöjjetek harmincas évek, 1930-ban az utolsó, a Világválságban. Sőt 1933-ban, már halála után még megjelentették azokat a cikkeket, melyeket a miniszterségről leköszönve továbbra is írt, hiszen nem tekintette befejezettnek a munkát, s remélte, hogy még módja lesz azt folytatni.

79 Huszti József: i. m. 302. p.

80 Klebelsberg és a rádiózás kapcsolatáról 1.: GLATZ FERENC: Kultúrpolitika, hivatalos ideológia és a Rádió. In: Tanulmányok a Magyar Rádió történetéből 1925-1945. Szerk. Frank Tibor. Bp., 1975.

262