Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

T. Molnár Gizella: Portrévázlat gróf Klebelsberg Kunoról

Meg kell mondanunk, hogy a mai olvasó számára kissé nehezen befogadhatok ezek az írások. A kor neobarokk stílusának megfelelően Klebelsberg bonyolult szerkesztésű mondatokat alkalmazott, hasonlatait, párhuzamait, vagy éppen a példákat szintén a kor ízlése szerint gyakran vette a történelemből nagyszabású tablókat alkalmazva. Ennélfogva ma már kicsit talán dagályosnak, túlságosan ünnepélyesnek érezzük ezeket a beszédeket vagy cikkeket, bár ezek a klasszikus retorika szabályait figyelembe véve születtek, s képet adnak Klebelsberg szinte hihetetlenül széleskörű ismereteiről, műveltségéről is. A kor elvárásainak természetesen ez a stílus felelt meg, s nem is maradt hatástalan. Mind a képviselőházban, mind a közvélemény köreiben sikerült híveket szerezni kultúrpolitikájának, s ebben nem kis szerepe volt publicisztikai munkásságának, s a közvéleménnyel való folyamatos kapcsolattartásnak. Nem beszélve a késői kutató öröméről, akinek munkáját nagymértékben segítette az a tény, hogy a kultuszminiszter szinte minden munkájával kapcsolatban megismerheti személyes megnyilatkozásait, mint a legautentikusabb forrásokat.

Klebelsberg publikációs tevékenysége nem korlátozódott csak a magyar sajtóra, hanem a kultúrdiplomácia törekvéseinek megfelelően a külföldi közvéleményt is meg kívánta nyerni a magyar kultúrának. Ennek érdekében — általában külföldi látogatásaival összefüggésben is — az olasz, német és más országok sajtójában is közzétette írásait.

Mindezekkel még csak a publicisztikai törekvéseiről szóltunk, nem említettünk olyan kiemelkedő eseményeket, rendezvénysorozatokat, melyek szintén a kultuszminiszter komplex gondolkodásmódját, s a nyilvánosságot megszólító törekvéseit mutatják. Ilyen esemény volt a már többször méltatott országos természettudományi kongresszus, mely a tudományos világot, a magyar társadalmat, sőt az európai közvéleményt egyaránt mozgósítani kívánta a természettudományok magyarországi fejlesztése érdekében. De említhetjük itt a szegedi Dóm tér avatásával összefüggő, szintén az európai nyilvánosságot megcélzó szervezőmunkát is, amikor többnapos ünnepségsorozat reprezentálta a kultuszminiszteri törekvéseket, előtte és utána a szükséges propagandával.81

Szeged és a „szegedi művek” egyébként is jó példáját adják a nyilvánossággal való kapcsolattartásnak. Az itt elért sikerekben jelentős része volt annak, hogy Klebelsberg rendszeresen megszólította a város nyilvánosságát, tájékoztatta azt az elért eredményekről s a következő feladatokról. Elérte azt, hogy a lakosság nagy része a sajátjának érezze a megoldandó feladatokat, s a távolabbi célokat. Ez pedig elengedhetetlen feltétel volt, hiszen a legzseniálisabb terveket sem tudta volna a város ellenében megvalósítani. A tömegkommunikáció rendelkezésre álló eszközeivel igyekezett Szegeden is a nyilvánosságot elérni és meggyőzni. Elsősorban itt is a publikációs tevékenységről beszélhetünk, melynek tekintélyes része szólt a szegedi tervekről, koncepciókról, vagy éppen aktuális helyzetjelentéseket tartalmazott.82 Klebelsberg azonban nem elégedett meg az országos sajtóban megjelent írásokkal. Jól tudta, hogy a helyi sajtó a helyi köz81 Az ünnepségről 1.: T. MOLNÁR GIZELLA: Változások Szeged kulturális életében az 1920-as években. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből XXIV. Szerk. Blazovich László. Szeged, 1997.

82 Klebelsberg Szegedhez kapcsolódó cikkeinek válogatását 1.: Klebelsberg az iskolaépítő. Szerk. T. Molnár Gizella. Szeged, 1992.

263