Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

T. Molnár Gizella: Portrévázlat gróf Klebelsberg Kunoról

belsberg,69 aki felismerve a kor kihívását, igyekezett a sport iránti társadalmi igényt kielégíteni, ugyanakkor céljai eléréséhez eszközként felhasználni.

Legelőször az állami sporttámogatás forrásait próbálta megteremteni, ugyanis minisztersége elején e téren sajátos helyzettel kellett szembenéznie. 1921-ben a nemzetgyűlés törvényt alkotott ugyan a testnevelésről (1921. évi Lili. te.), de az ezt szolgáló Országos Testnevelési Alapot megszüntette (1921. évi II. te.). Csak 1924-ben sikerült a kultuszminiszternek ezen változtatni, amikor az 1924. évi III. te.-kel helyreállították a Testnevelési Alapot.70

Klebelsberg a sportügyekben több területen is munkálkodott, amit az alábbiak szerint tárgyalhatunk: - iskolai testnevelés és tesmevelőképzés- iskolán kívüli testnevelés- versenysport.

Az iskolarendszerű testnevelés korszerűsítésében a legfontosabb lépés a modem testnevelőképzés megoldása volt. Itt is érvényesült az a szemlélete, melyet már az iskolareformoknál is tapasztalhattunk: nemcsak az adott területet kell megreformálni, hanem azoknak a képzését is, akik ott dolgozni fognak.

Korábban a tornatanárok a Nemzeti Torna Egylet 8-10 hónapos tanfolyamain nyertek képesítést, ami nem felelhetett meg a növekvő igényeknek. 1925-ben Klebelsberg megalapította a Magyar Királyi Testnevelési Főiskolát, mely biztosította a négyéves, egyetemi rangú testnevelőképzést. Először a Pedagógium épületében, „társbérletben” működött a főiskola, azonban a polgári iskolai tanárképzés Szegedre kerülése után önállóvá vált az intézmény, sőt, a hozzá tartozó sportlétesítmények kiépülésével Európa egyik legjobban felszerelt képző centrumává vált.

Az iskolai testnevelés és a hozzá kapcsolódó leventeképzés fejlesztését a revízió gondolata nagyban befolyásolta. A hadsereg kényszerű leszerelésének okán szükségesnek látszott, hogy az ott folyó testi nevelés helyett legalább az iskolás korosztály számára megszervezzék a testedzés lehetőségét. Ezzel nemcsak a felnövekvő generáció egészségi állapotát kívánták javítani, hanem nyíltan kimondott honvédelmi célokat is el akartak érni. Hogy ez megvalósulhasson, szükség volt az iskolai testnevelés feltételeinek javítására. Klebelsberg ezért az iskolákat tornatermekkel szereltette fel, újak építésekor már a tervezéskor ügyelt erre a szempontra. 1926-ban bevezette a heti három testnevelés órát, s ez alkalommal is a katonai előképzés igényeire való hivatkozással igyekezett a tanárok ellenállását legyőzni.

A tanítási órákon kívüli testnevelés egyik igen fontos része volt a leventeképzés, melyet az iskolák voltak ugyan kötelesek megszervezni, de a foglalkozások a tanulók szabadidejében történtek. A leventeképzés lényegét Klebelsberg így fogalmazta meg: „Ez végtelenül fontos olyan országban, mint a mi hazánk, ahol nincs általános védköte- lezettség, ahol tehát a nemzeti hadsereg nem vállalhatja magára a nemzet egész férfi- tömegének sportszerű átképzését. ” Klebelsberg többször kifejtette, hogy az iskolát a szellem, a leventemozgalmat a test művelésére szánta.71 A leventemozgalom később, a harmincas években, a Hóman-féle hadipedagógia térnyerésével sajnálatos módon egyre

65 KLEBELSBERG KUNO: Neonacionalizmus. Bp., 1928. 229. p.

70 KLEBELSBERG KUNO: Világválságban. Bp., 1931. 312. p.

71 U.o. 318. p.

258