Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
T. Molnár Gizella: Portrévázlat gróf Klebelsberg Kunoról
A sportminiszter Testnevelési Főiskola és játszóterek, FIFA-kongresszus, vívó EB Budapesten, sportuszodák, műjégpálya, FTC-stadion, testnevelési kongresszusok — néhány címszó csupán, azonban már ezek alapján is megmagyarázható, miért nevezte a korabeli sportsajtó oly gyakran és lelkesen sportminiszternek a vallás- és közoktatásügyi minisztert. A magyar sporttörténet írás a magyar testnevelés és sport egyik legfontosabb fejlődési szakaszaként jelöli meg a bethleni konszolidáció rövid évtizednyi idejét, Kle- belsberget pedig a magyar sportpolitika megújítójaként tartja számon, aki a magyar kultúrfölény elvi alapjából kiindulva hamar felismerte a sport jelentőségét és diplomáciai súlyát. Ennélfogva a sport fejlesztését is kiemelten kezelte, s igyekezett diplomáciai és propagandisztikus céljaira is felhasználni. „így körülhordozzuk a testnevelési gondolat zászlóját az országban és belevonjuk munkánkba a tősgyökeres magyar életnek éppen ama gócpontjait, ahol a nemzeti érzés a legerősebben lüktet s még inkább biztosíthatjuk a testnevelési gondolatnak a nemzeti gondolattal való összeszövődését... ” — vallotta.67 A magyar sportélet kibontakozása természetesen nem Klebelsberg korában kezdődött, hiszen az a századfordulótól folyamatosan nyomon követhető. A felsőbb társadalmi rétegek már régóta űztek bizonyos sportokat: a vadászat, a lóverseny, a tenisz, golf régóta az arisztokrácia életéhez tartozott. A középosztály a tornát preferálta. A század- fordulón azonban Európa-szerte és a gyorsan felzárkózni törekvő Magyarországon is a sport tömegekre gyakorolt hatása volt megfigyelhető. A megnövekedett szabadidő, az urbanizáció és számos más tényező hatására az alsóbb néprétegek, elsősorban a munkásság és a kispolgárság is kialakította a maga sportéletét. Egymás után alakultak a sportklubok, egyesületek, s új sportágak terjedtek el (pl. foci, kerékpározás, vízi sportok, stb.). Megkezdődött az újkori olimpiák története is. Egész Európában mind nagyobb jelentőségre tett szert a sport, s lassanként a mindennapok részévé vált. Mindez Magyarországon is tapasztalható volt, olyannyira, hogy a sport a hivatalos állami politika szintjén is megjelent, s tervszerű állami testnevelési politika bontakozott ki. 1911-ben kezdődtek azok a törekvések a képviselőházban, melyek nyomán az 1913. évi XIII. tc-kel létrehozták az Országos Testnevelési Alapot, melynek anyagi fedezetét a lóverseny fogadások és egyéb szerencsejátékok megadóztatásából nyerték (a haszon 2%-át kellett befizetni). Emellett Berzeviczy Albert elnökletével megalapították az Országos Testnevelési Tanácsot. Mindez jó alapot adott a sportélet kibontakozásához, állami szintű támogatásához, az ígéretes fejlődést azonban az első világháború félbeszakította.68 A sport iránti társadalmi érdeklődés a háború után újjáéledt, sőt egyre erősödött. A sportélet megszervezésére, állami támogatására társadalmi igény merült fel, annak civil szerveződéseivel párhuzamosan. „A világsajtó... tele van a nagy mérkőzésekről szóló sporthírekkel, amelyek már-már jobban lekötik a közfigyelmet, mint a parlamentek politikai vonatkozásai. Hatalmas világmozgalommal állunk szemben, a testnevelés kérdése a modern ember érdeklődésének előterében áll. ” — állapította meg Kle67 KLEBELSBERGKUNO: Világválságban. Bp., 1931. 319. p. 68 Uo. 310-313. p. 257
