Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

T. Molnár Gizella: Portrévázlat gróf Klebelsberg Kunoról

sítsa a természettudományok jelentőségét, ahogy azt már korábban említettük, részben azonban az, hogy a magyar tudományos élet ezen reprezentatív seregszemléjére meghívott külföldi vendégek útján a külvilág felé is megmutathassa értékeinket.60

Klebelsberg kiterjedt kultúrdiplomáciai tevékenységének azonban ez a kongresz- szus csak egyetlen momentuma volt. A magyar fővárosban szívesen adtak otthont többféle nemzetközi kongresszusnak, melyeken ő maga is gyakran felszólalt. Minisztersége alatt Budapesten ülésezett pl. a nemzetközi történeti választmány, több nemzetközi orvosi kongresszus, zoológiái kongresszus, az építőművészek nemzetközi kongresszusa, a III. finn-ugor kongresszus, az orgonaművészeti kongresszus, stb.

Még jelentősebbnek ítélhetjük azonban azokat az erőfeszítéseket, melyek a külföldi magyar intézetek létrehozásához kapcsolódtak. E tárgyban az 1927. évi XIII. te. rendelkezett, mellyel a kultusztárca létrehozta a egyrészt a Collegium Hungaricumo- kat, másrészt azt az ösztöndíjrendszert, mellyel hallgatók és oktatók külföldre mehettek.6' A legjelentősebb intézetek, melyeknek már Klebelsberg minisztersége előtt is volt valamilyen előzménye, Berlinben, Rómában és Bécsben voltak. Más országok tapasztalatait is figyelembe vette megszervezésükkor, azonban — mint a törvény indoklásában kifejti —, magyar sajátosságuk is volt. Éspedig az, hogy nemcsak a magyar kultúra külföldi reprezentálását szolgálták, hanem bázisául szolgáltak mind a külföldi kutatásokat végző tudósoknak, mind a képzésüket külföldi tanulmányokkal kiegészítő egyetemi hallgatóknak. „A magyar külföldi intézet típusa tehát kutatóintézetnek és főiskolai internátusnak közös szervezetbe való egyesítéséből fog állni, melynek keretében az egyetemi hallgatókra csak kedvező hatással lehet, ha fiatal tudós és kutató honfitársaik környezetében élhetnek. Azokon a tudományos gócpontokon, melyek egyben elsőrendű művészvárosok is,... külföldi intézeteinknek majd művészeti osztállyal is ki kell bővülniük... ” — szól az indoklás. A magyar intézeteken kívül néhány országban más módon teremtették meg a magyar kultúra bázisintézményeit, pl. könyvtárak, egyetemi tanszékek vagy lektorátusok formájában. Ilyenek működtek, Szófiában, Stockholmban, Münchenben, Helsinkiben is. Párizsban pedig, ahol nem sikerült Collegium Hungaricumot szervezni, magyar tanulmányi központot alakított ki. Kétségtelen azonban, hogy legjelentősebb — máig tartó — hatása a három magyar intézetnek volt.62 Nem véletlenül érvelt a kultuszminiszter a következőképpen: „Én is jól látom, hogy elszegényedett országnak vagyok a minisztere, és hogy külföldi ösztöndíjügyünk fenntartása komoly anyagi áldozatokat igényel. És ennek tudatában mégis felelősséggel állítom, hogy alig van pengő, amelyet előnyösebben használnánk fel, mint azokat a pengőket, melyeket jól megválasztott külföldi ösztöndíjasainknak adunk. "63

60 A kongresszusról 1. KOVÁCS GÉZA: A tudománypolitikus Klebelsberg. In: Természet Világa 1989/9 386-89. p.

61 Magyar Törvénytár 1927. Bp., 1928. 171. p.

62 A külföldi magyar intézetek története Klebelsberg tevékenységének egyik legjobban feldolgozott része. L. pl.: STIER MIKLÓS: Kultúrdiplomácia, külföldi magyar intézetek és Collegium Hungaricum Vin- dobonense című tanulmányait In: Gróf Klebelsberg Kuno emlékezete Szerk. Klebelsberg Éva. Bp., 1994. ÚJVÁRY GÁBOR: Klebelsberg Kuno tudománypolitikája. In: Iskolakultúra 1995/15-16-17. összev. sz. valamint GLATZ FERENC: Alkotmányos önállóság és történetírás. In: Nemzeti kultúra - kulturált nemzet Bp., 1988.

63 KLEBELSBERG KUNO: Neonacionaiizmus. Bp., 1928. 26. p.

255