Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

Mályusz Elemér: Miért lettem történész? A kéziratot sajtó alá rendezte,a bevezetőt írta és jegyzetekkel ellátta Soós István

gének alkalmazottja volt, s ő segített önállósulnia.97 A segítség egyik módja az lehetett, hogy a Révai cég birtokába került, magánkiadóktól származó könyveket bezúzás helyett súlyra átadhatta az új könyvkereskedőnek, aki azután apránként még a reménytelen koloncra is talált vevőt. Máig sajnálom — a gyűjtők megértik lelkiállapotomat — hogy nem vásároltam meg Brüsztle Recensio eléri dioecesis Quinqueecclesiensis-t98. De nem ismertem, nem is sejthettem, mi rejtőzik a cím mögött. Az 1930-as évek legkeresettebb forrásmunkáját szalasztottam el, a Schwäbische Türkei kutatóinak méltán sokra értékelt forrását, hiszen a közt az egyházi dézsmajegyzékeket is közölte. Magyar boltjából más könyvekhez is hozzájutottam, amelyek a leendő XVI. századi specialistát érdekelték; Dudás Gyula korán elhalt zombori tanár könyvei közül a Fejedelem 1848-i, Perlaky Sándor-féle fordítása99 mellett naszádosokra és hajdúkra vonatkozó könyveket.100

Fő olvasmányom azonban a Századok maradt. Igaz, 40 Koronáért, hallatlan összegért megvettem Nagy Iván Magyar családait101, oly gyönyörű bőrkötésben, hogy ma is könyvtárunk ékessége, de ez lexikon volt és maradt is, mindmáig. Sokszor megkönnyítve munkámat, igaz, de a Századok mellett csak dísznek számított. Mire a VI. osztályt elvégeztem, úgy éreztem, a legfiatalabb generáció kivételével ismerem a magyar történészeket, és a magyar történeti irodalmat. Ha több pénzem van és visszafelé haladok 1910-től, feltehetőleg sok haszontalan lomot nem olvasok el. Nem vagyok azonban abban biztos, hogy több gondolattal ismerkedtem volna meg. De ebben a tekintetben a pénz volt a döntő.

Bármilyen furcsa, ha a Századok egy-egy — számomra újabb — kötetét hol az 1900-as, hol az 1870-es évekből kezembe vettem, azok tartalmuk változatosságával inkább lekötöttek és jobban szórakoztattak, mint egy érdekfeszítő regény. A kötetek forgatása közben nemcsak bibliográfiai adatok rakódtak le emlékezetemben, amely szivacs módjára szívta azokat magába, hanem a nekrológok nyomán írói tevékenységek körvonalazódtak szemem előtt.

Az akadémiai emlékbeszédek szürke borítékú füzetei102, amelyeket szintén nagy kedvvel olvasgattam, részletesen kidolgozott portrékkal ismertettek meg. Ezek ugyan hőseiket legvonzóbb oldalukról mutatták be, de éppen ezért az életpályák mint lelkesítő, követésre érdemes példaképek hatottak rám. Közben megtanultam különbséget tenni az egyes emlékbeszédek írói és hősei közt. Kollányi Ferencnek Knauz Nándor felett tartott emlékbeszédét103 egyszerre tartottam azért különbnek Márki Sándornak Kővári Lászlóról szóló megemlékezésénél104, mert egy szorgalmas kutató munkásságát mo97 Magyar József-féle Központi Antikváriumról 1.: II. 29-30. p.

98 BRÜSZTLE, JOSEPH: Recensio universi eléri dioecesis Quinqueecclesiensis. Tomus I—III. Quinque- Ecclesiae, 1879.

99 MACHIAVELLI MIKLÓS: A’ fejedelem. Fordította: Perlaky Sándor. Pest, 1848.

100 A szabad hajdúk története a XVI. és XVII. században. Szeged, 1887.

101 Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. I-XII. Pest, 1857-1868.

102 A Magyar Tudományos Akadémia elhúnyt tagjai felett tartott emlékbeszédek.

103 Emlékbeszéd Knauz Nándor r. tag felett. Bp., 1911. (Az MTA elhúnyt tagjai felett tartott emlékbeszédek. 15. kötet 4. sz.)

104 Emlékbeszéd Kőváry László lev. tag felett. Bp., 1910. (Az MTA elhúnyt tagjai felett tartott emlékbeszédek. 14. kötet 12. sz.)

24