Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

T. Molnár Gizella: Portrévázlat gróf Klebelsberg Kunoról

Új kultúrpolitika

A fentiekben tárgyalt, az egész politikai rendszer által elfogadott, és saját tevékenységét is meghatározó ideológia kialakítása mellett Klebelsberg a szűkebben vett kultúrpolitikának is új elméleti alapot kívánt adni. Ennek kiinduló tételét így fogalmazta meg: „A népműveltséget és a magas kultúrát párhuzamosan igyekszünk fejleszteni, és én éppen ebben látom a magyar kultúrpolitika lényegét. ”n Tisztában volt vele, hogy szakterületén számos reform megvalósítására van szükség, azonban reálpolitikusként mindig az adott lehetőségeket igyekezett kihasználni, azt a problémát oldotta meg, amely a legsürgősebbnek látszott, vagy amelyhez módja volt, és amelyhez támogatást tudott szerezni. Ezért gyakran érték támadások, hol azzal vádolták, hogy a népművelést hanyagolja el és az elit képzésére fektet nagyobb hangsúlyt, hol a népiskolák építésének terveit tartották feleslegesen nagyvonalúnak. Emiatt több alkalommal, több változatban is kifejtette, hogy e kérdésben nem lehet szó alternatív megoldásról, csakis a kettő együtt lehetséges, hiszen a nagyon fontosnak tartott európai színvonalhoz tartozás csakis művelt néptömegekkel és „európai dimenziójú” vezetőikkel lehetséges.17 18

Az új kultúrpolitika további alaptételei: a decentralizáció, az egyetemi gondolat és az alföldi gondolat. A decentralizációval a dualizmus korában kialakult Budapest- centrikusságot kívánta megszüntetni, s a vidéki kulturális és tudományos központok létrehozása mellett az elmaradott régiók kulturális felemelését megoldani, s ezzel a vidék, elsősorban a vidéki nagyvárosok (Szeged és Debrecen) szellemi emancipációját megvalósítani. Ehhez kapcsolódik az egyetemi gondolat, hiszen a megoldás egyik módja, hogy ezeken a területeken egyetemek jöjjenek létre, melyek tudományos eredményeikkel képesek lesznek arra, hogy segítsék a kulturális és gazdasági szférák fejlődését. Ebből következik az alföldi gondolat, mely szerint az előbbi két elvet különösen az ország leghátrányosabb helyzetű vidékén, az Alföldön a legsürgetőbb megvalósítani, hiszen itt a török hódoltság óta nem sikerült behozni a lemaradást. Az egyetemi kutató- központok és egészségügyi intézmények (Szegeden és Debrecenben) alkalmasak lesznek arra, hogy a szociális és egészségügyi gondokon enyhítsenek, s új technológiák kidolgozásával elősegítsék a mezőgazdasági termelés színvonalának emelését is.19 Egyben némileg pótolhatják azokat a hagyományos szellemi központokat, melyek a határokon túlra kerültek (pl. Nagyvárad, Temesvár).

Klebelsberg kultúrpolitikai alapelvei közül kétségkívül az egyik legmodernebb, s valószínűleg ennek okán legmaradandóbb az előzőekhez szorosan kapcsolódó tudománypolitika. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a modern magyar tudománypolitika alapelveinek megfogalmazása kapcsolható az ő nevéhez, mely alapelvek napjainkban is korszerűek, és használhatók (lehetnének). Ennek a tudománypolitikának az egyik legfontosabb tétele, hogy az állam kötelessége azoknak a beruházásoknak a megvalósítá17 KLEBELSBERG KUNO: Neonacionalizmus. Bp., 1928. 66. p.

18 KLEBELSBERG KUNO: Beszédei, cikkei és törvényjavaslatai 1916-1927. Bp., 1927. 332. p. és Küzdelmek könyve Bp. 1929. 172. p.

19 E kérdéseket, s a megvalósítás szegedi modelljét 1. bővebben: T. MOLNÁR GIZELLA: Változások Szeged kulturális életében az 1920-as években. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből XXIV. Szeged, 1997. Szerk. Blazovich László. L. még: Huszti József: i. m. 209-217.p. és KLEBELSBERG KUNO: Küzdelmek könyve Bp., 1929. 124-125. p.

236