Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

T. Molnár Gizella: Portrévázlat gróf Klebelsberg Kunoról

sa, melyek az emberi tőkét hivatottak hasznosítani: mindenütt így van ez, de legfőképp egy olyan országban, mint hazánk, ahol kevés a természeti kincs, mely a gazdaság alapját képezhetné, így hát a szellemi tőkével kell jól sáfárkodni. Ennélfogva mindenféle szempontból a leggazdaságosabb befektetés a nagyvonalú tudománypolitika. E gondolat persze szorosan kapcsolódott Klebelsberg eszmerendszerében a kultúrfölény megtartásához, az európai nemzetekkel való lépéstartáshoz, s így közvetve Magyarország remélt új felemelkedéséhez is. „Egy nemzet naggyá csak akkor lehet, ha kebelében önálló kutatás folyik. Ezért a nemzetek életében döntő jelentősége van annak, van-e ott tudománypolitika, igen vagy nem.mondta egyik beszédében majd kifejtette, hogy a tudománypolitika mint a kultúrpolitika legfiatalabb ága, fokozott odafigyelést és törődést igényel. Tanulnunk kell e téren a nálunk fejlettebb országoktól, megismerni és az itthoni viszonyokhoz igazítani azokat a módszereket és formákat, melyek ott beváltak, s e tekintetben Németországot és az Egyesült Államokat jelöli meg példaként.20

Természetesen voltak Magyarországon korábban is különféle törekvések a tudományos élet fejlesztésére, s rengeteg érték halmozódott fel e téren a magyar kultúrában. Elég, ha csak a 19. század második felében lezajlott, addig példátlan modernizációra utalunk. Azonban olyan átgondolt, egységes tudománypolitika, melyet Klebelsberg alakított ki, mely reális alternatívákat fogalmazott meg a kor kihívásaira — s amely kétségkívül a 19. században lezajlott fejlődés betetőzéseként fogható fel —, ekkor jelent meg a magyar szellemi életben. Különösen csodálatraméltó az a — napjainkban már magától értetődő, de a húszas években merőben új — szemléletmód, mellyel felismerte, hogy eddig soha nem látott mértékben növekszik majd a természet- tudományok jelentősége az elkövetkező korszakban, s ennek a társadalmi igénynek idejekorán elé kell menni, s fel kell készülni kielégítésére: „Ma már az újabb fejlődés éppen odairányul, hogy a tudományt a termelés szolgálatába állítsa. foglalta össze e kérdésről véleményét,21 mellyel mindenképp megelőzte korát, s mely annál is inkább figyelemreméltó, mivel Klebelsberget egyéni érdeklődése alapján a humániákhoz vonzódó emberként ismertük meg.

1926. január 3-án kezdődött az a röviden csak természettudományinak nevezett kongresszus, mely mérföldkövet jelentett a magyar tudománypolitikában. E kongresz- szuson hirdette meg ugyanis megnyitójában a kultuszminiszter új tudománypolitikai alapelveit, melyek a természettudományok prioritását biztosították: „...a kor tudománypolitikája kifejezetten természettudományi irányt vett...meg kell értenünk az idők jelét, és teljes nyomatékkai, teljes erővel fel kell karolnunk a természettudományok támogatását. És itt ne riadjunk vissza attól, hogy elsősorban felhívjuk a figyelmet az elméleti természettudományok kultuszára, mindennek alapjára, a fizikára és a kémiára, és ami ezen nyugszik, a fiziológiára és biológiára... Az elméleti természettudományok alapján hármas felépítmény nyugszik. Az orvosi tudományok, a technikai tudományok és a mezőgazdasági tudományok csoportja. ...azt, hogy ezeknek a szakoknak nagy, az életre való közvetlen fontossága van, még a laikus sem vonhatja kétségbe. ” Miért? Az

20 KLEBELSBERG KUNO: Utolsó akkordok. Bp., 1932. 191-195. p.

21 KLEBELSBERG KUNO: Elnöki megnyitóbeszéd a Magyar Természet-, Orvos-, Műszaki és Mezőgazdaságtudományi Kongresszuson — Beszédei, cikkei, törvényjavaslatai 1916-1927. Bp., 1927. 150-153. P237