Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

Mályusz Elemér: Miért lettem történész? A kéziratot sajtó alá rendezte,a bevezetőt írta és jegyzetekkel ellátta Soós István

semmibe vétele, a nevéhez fűződő történeti munkák körüli bizonytalanság, összességében: egy jelentősnek látszó történetíró szerepének megismerhetése vonzott. Arra nem, hogy hozzákezdjek élete megírásához — ennyi eszem mégis volt — de arra igen, hogy vágyódjam kötetei megszerzése, könyveim közé besorolása után. Egyetemista koromban eljött ennek is az ideje, amikor az egyes köteteket a kis zugantiquáriumokban összekapartam, de akkorra már az egykor lobogó láng éppen csak pislákolt. De még mindig elég erősen, hogy latin tanári szakdolgozatomat unokaöccse, Verancsics Mihály ismeretlen költeményeiről írjam89. Eleget téve a kézirattári kutatások követelményeinek, de még szintén élő Verancsics-vonzalmamnak, hiszen Mihály kéziratára nagybátyjának Kovachich Márton György nyomásra elkészített, cenzori engedélyt is elnyert kéziratos köteteinek90 átlapozása közben bukkantam rá.

Az évzárás után megint Balanyitól kaptam a hivatalos jutalomkönyvet. Ez Marczali Henrik Enchidrionja91 volt. Egyetemi hallgatóknak szánt tankönyv, forrásgyűjtemény. Ennél hasznosabb munkát nem is kaphattam volna. Ma is állandóan használom. Ugyanakkor tudtuk meg a számomra lesújtó hírt, hogy a jövő évi tanrend szerint már Balanyi nem fogja osztályunkban a történelmet tanítani s a mi tanárunk Czimmermann Pál iesz. Mit mondjak? Sírva fakadtam. Vigasztalt Balanyi biztatása, hogy a jövőben is bármikor felkereshetem és vigasztalt, hogy új tanáromtól a nyárig kölcsönkaptam a Századok két bekötött évfolyamát, az 1898-t és 1899-t. Hogy Czimmermann-nal hamar végezzek: áldott jó, érzékeny lelkű ember volt. Nyolcadikos korunkban, amidőn az utolsó órán elbúcsúztattam kollégáim megbízásából, könnyekig meghatódott. Amiből látható, hogy a négy felsőosztályban ő volt egy huzamban történet tanárunk és ő is érettségiztetett. De ugyanúgy meghatódott 1930-ban, amikor — Szegedre kerülve — ellátogattam hozzá és ahhoz az egy-két piaristához, akik akkor még Szegeden éltek. Milyen hosszú-hosszú időnek is bizonyult az 1916-tól eltelt alig másfél évtized!

Hatalmas termete ellenére a diákok nem tartottak tőle. De nem is imponált nekik, főleg nem Balanyi után. A történelem mint tantárgy az iskolában számomra is csak olyan szerepet játszott, mint bármely osztálytársamban. Megtanultam a leckét óráról- órára, de csak éppen hogy. Egyikben sem találtam érdekeset. Még az utolsó évi anyagban, „Magyarország oknyomozó történetében” sem. Ha Balanyi marad tanárom, ma is tudnám az összes katonacsászárok uralkodásának, a keresztesháborúk éveit meg egyéb események pontos körülményeit. Akkor pedig az egyetemen nem lettem volna kénytelen vizsgára készülve, az elmulasztottakat pótolni. De így? Pillanatokon készülve és felejtve, ismétlések idején újból és újból megtanulom az anyagot, a világtörténelem, az V-VII. osztályok anyaga számomra is az lett, ami kollégáim főleg Géza fivé89 Verantíi Michaelis praeludia. — Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, Quart. Lat. 776. — A Budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem levéltárában nem találtam meg a szakdolgozatot. Nem leltem rá Mályusz Elemér hagyatékában sem.

90 Scriptores rerum Hungaricarum minores. — Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára, Föl. Lat. 159. és 160. Megjelent ugyanezzel a címmel 1798-ban Budán.

91 A magyar történet kútfőinek kézikönyve. Enchiridion fontium históriáé Hungarorum. A Magyar Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minister úr megbízásából Dr. Angyal Dávid és Dr. Mika Sándor egyetemi magántanár közreműködésével

22