Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
Berta Tibor: A szegedi tanyai iskolák története 1867-ig (Vázlat)
tűket magához vonta. Erre utal Tóth János 1853 márciusában előterjesztett indítványa, melyben a „kebelbeli” tanítók fizetésemelését és a röszkei tanító lakbérpótlékkal való ellátását kérte a tanácstól. Ugyanebben az előterjesztésben fogalmazta meg, hogy azok a szállási tanítók, akik az igazgatóság bizonyítványával rendelkeznek, és tanítványaik száma meghaladja a 30 tanulót, a városi pénztárból évi 60 forint segélyben részesüljenek.76 A tanácsülés a községválasztmányhoz továbbította az ügyet. A választmány április 18-i ülésén a következő határozati javaslatot hozta: „...a tanyai tanítók ellátásuk javítása iránti előterjesztés méltányoltattván, egy-egy tanyai tanítónak évi fizetése pengői 40 forintokban, s lakbérre és tanszerekre tanodái bizottmánytól meghatározandó arányban fordítandó pengői 10 forint lakbérben állapítattván meg,” valamint a tanügyi bizottságot megbízták, hogy mérje fel, hány tanyai iskolára van szükség Szeged külterületén.77 A tanyai iskolák helyének kijelölése, a helyszínek bejárása huzamosabb időbe telt. Intézkedés történt viszont a magán tanyai tanítók segélyezéséről. Elsődleges szempontként a tanítók alkalmasságát vették figyelembe és azt, hogy az iskolába legalább harminc tanuló járjon, valamint javasolták, hogy a szegényebb tanulók oktatása díjmentesen történjen. Ezen a szűrőn ekkor öt tanyai tanító, illetve iskola maradt fenn,78 amelyből iratok hiányában csak négyet ismerünk. A tanácsülés 1853 augusztusában visszamenőleges hatállyal (1853. április 19.) engedélyezte a segélyek kiutalását.79 A segély kiutalásával gyakorlatilag városi kezelésbe kerültek. Az általunk ismert négy iskola mindegyike alsótanyai volt. 1853. április 19- én került városi kezelésbe az ásotthalmi (külsőásotthalmi, majd később királyhalmi), a bojárhalmi, a mórahalmi és a nagyszéksósi iskola.80 A tanítók nevét sajnos nem ismerjük.81 1853 folyamán még két tanyai iskola került városi kezelésbe: a madarásztói november 10-én, és a felsőtanyai őszeszéki december 1-jén.82 Lengyel Pál tanácsnok és Tóth János novemberre készültek el a külterületen felállítandó népiskolák tervezetével, amelyet a megyefőnöknek továbbítottak. Bonyhády a tervezettel egyetértett és azzal a határozott utasítással küldte vissza a városnak, hogy a községválasztmány november 30-i ülésén tárgyalják meg azt és hozzanak véghatározatot róla.83 A tervezet elkészítését megelőzően a tanyai kapitányokkal konzultált a küldöttség. November 10-én Zabosfán az ún. „Lengyelek kápolnájánál” gyűltek össze az alsótanyai kapitányok. Megegyeztek, hogy az iskolák helyének kijelölésénél nem a kapitányságok határvonalait veszik figyelembe, hanem „...az legyen a főnézet, miként a szállási 76 CsML, SzVT Tü. jkv. 1853. márc. 26. 1655/1853. 77 CsML, Szeged Város Községválasztmányának jegyzőkönyve (SzVKv jkv.) 1853. ápr. 18. 44/1853. 78 CsML, SzVKv jkv. 1853. júl. 31. 91/1853. 79 CsML, SzVT Tü. jkv. 1853. aug. 10. 4576/1853. 80 Az ásotthalmi iskola kb. 24 km-re, a bojárhalmi kb. 13 km-re, a mórahalmi 18 km-re, a nagyszéksósi iskola pedig kb. 16 km-re feküdt a várostól. 81 Valószínű, hogy a tanyai tanítók társadalmi státuszával összefüggő dolog az, hogy névszerint a korabeli iratok ritkán említik meg őket. 82 A madarásztói iskola kb. 21 km-re, az őszeszéki pedig kb. 17 km-re feküdt a várostól. 83 Bonyhády 1853. nov. 24-én kelt 10042. sz. leirata. (CsML, SzVKv iratai 174/1853.) 194
