Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

Mályusz Elemér: Miért lettem történész? A kéziratot sajtó alá rendezte,a bevezetőt írta és jegyzetekkel ellátta Soós István

előbb a Ludovika, azután, amikor Pista rájött, hogy a Hadtörténeti Közlemények képei sem érdeklik, az egész lom az én birtokomba kerüljön. A Ludovikát, minden könyvéhségem ellenére, magam is csak válogattam. Tehát egyedül a történeti tárgyú cikkeket bontottam ki a füzetekből, a többi rész kályhába került. Gyenge kis dolgozatok maradtak, mintha már akkor is éreztem volna. A Hadtörténeti Közleményeket ellenben komoly tudományos sorozatnak vettem. Végre is, a Magyar Tudományos Akadémia adta ki, tudós kutatók írták s így negyedikes koromra ez lett számomra a történettudomány. Mivel pedig a reformáció korának specialistájává készültem, magam sem csodálom, hogy a XVI. század egyik epizódjának megírását határoztam el.

Miután hamar rájöttem, hogy az 1529. évről nincs önálló monográfia, sőt cikk sem, eldöntöttem, hogy az 1529. évi török háború lesz első munkám tárgya. Az alkalom sem hiányzott: Balanyi „Történelmi Szeminárium” címén egy — mai nevén szakkört szervezett a felső osztályosok számára. Mi negyedikesek tehát nem vehettünk részt a megbeszéléseken, de megvolt a remény, hogy jövőre mi is tagok leszünk, s akkor majd felolvashatom opusomat. Nem sajnálom ma sem a sok időt, amit a dolgozat elkészítésére fordítottam. Közvetlen tapasztalatból most ismerkedtem általánosságban meg a Török Történetírókkal56, név szerint azokkal, akik írtak a hadjáratról, azután a latin nyelvű auktorok, mint Brutus adataival57, természetesen a forráskritika elvei elemeinek felismerése nélkül. Mi mást is nyújthattam volna, mint az események (200.000 török és 300 ágyú színvonalán) kompilációját.58 Valami érdemét is elismerjem: nem kézikönyvek, hanem forrásművek adatait fűzve össze. Sok hasznom volt abból, hogy latin szövegek megértésére, a szótár forgatására kényszerültem. Új volt számomra, hogy Szalay László Adalékja59 alapján rájöttem a külpolitikai viszonyok fontosságára. A cognaci liga és előzményeinek fontosságát csak most éreztem meg.

De ami igazi hasznomra volt, az közelebbi nexusba kerülésem Balanyival. Helyeselte a szemináriumi dolgozatot, egy tanulmánya Belgrád 1456 ostromáról 1911-ben jelent meg a Hadtörténeti Közleményekben60 és kölcsön adta a gimnázium tanári könyvtárától a keresett könyveket. Ebéd után valami kérdéssel vagy kéréssel bármikor felkereshettem. Szobájának ajtaja soha sem volt zárva, a délutáni pihenést nem ismerte. Mindig az íróasztal mellett ülve találtam, olvasott, írt, azonnal elém jött, s állva beszélgettünk. Nem túlzó barátságossággal, de készségesen, pontosan, látva könyvéhségemet, egy-egy feleslegesnek talált könyvvel is megajándékozva. Remek pedagógusnak bizonyult: úgy bánt velem, a rövidnadrágos fiúval, mint valami felnőttel. Könyvekről, forrásokról úgy nyilatkozott előttem, mintha ismerném őket. Egy téli nap tízperces szünetében magához intve közölte: „Sajnálom, a Házi Könyvtárban (a Rendi könyvtár56 Török történetírók. Fordította és jegyzetekkel kísérte Thury József. 1-2. Bp., 1893. (Török-ma- gyar-kori történelmi emlékek. írók. 1-2.)

57 Brutus János Mihály Magyar Históriája 1490-1552. A szerző életével közli Toldy Ferencz. Befe- jezőleg közli Nagy Iván. 1-3. Pest-Budapest, 1863-1876. (Monumenta Hungáriáé Historica II. 12-14.)

58 A diákköri dolgozat ma is megtalálható Mályusz feldolgozás és rendezés alatt álló gazdag hagyatékában.

59 Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI. században. Pest, 1859.

60 Nándorfehérvár ostroma és felmentése. In: Hadtörténeti Közlemények, 12 (1911) 167-196. p.

18