Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

Mályusz Elemér: Miért lettem történész? A kéziratot sajtó alá rendezte,a bevezetőt írta és jegyzetekkel ellátta Soós István

Harmadik gimnazista koromba lépve azonban vége szakadt ennek a gondtalan életnek. Egyrészt, 1910. okt. 6. meghalt az apám11 és ettől fogva súlyosabban éreztük az élet terhét, másrészt tantárgyaim sorába új elemként belépett a történelem.

A latin és a magyar mint nagyóraszámú, sok tárgyi ismeret elsajátítását kívánó tantárgyak megtartották ugyan elsőbbségüket, de a történelem — mint leendő érettségi tárgy, tekintélyt követelt. Nem volt „nehéz” tárgy, elbukni talán nem is lehetett belőle, nem volt szokás intstruktort fogadni tanítására (ez a latin és számtan privilégiumának számított), de tárgyánál fogva az iskola fontos tárgynak tekintette és ilyennek is fogadtatta el. Történelemből jeles tanulónak lenni nem volt nehéz, csak szorgalom kellett hozzá, de anyagának és szellemének elsajátítása hozzátartozott a „magyarnak lenni ”-hez. Tanáromnak ismeretanyaga nagyjában a tankönyvvel egyezett. Amíg a magyar tanárok sokkal közelebb férkőztek tanítványaikhoz azzal, hogy egyetemi jegyzeteiket felforgatva szavalgattak Beöthy12 vagy — a fiatalok — Riedl13 után, a történelem- tanárok nem tudtak mestereiktől hallott gondolatokat ismételni. Csak a magunk gimnáziumának tanárairól beszélek persze, a Márki-tanítványokra14 bizonyára nem vonatkoznak a mondottak. Bár itt is csak mennyiségi fokozásról lehetett szó, több adatról és még több kuriózumról. Ami a történelemtanárokat népszerűvé tette, az az volt, hogy hazafiságukat gátlástalanul kiélhették. A magyar történelem hatalmas példatár volt, a haza iránti hűség, a bátorság és hősiesség ragyogó példáival, másrészt a magyar szabadságnak az uralkodóház részéről történt eltiprásáról. A Habsburgok, úgy, ahogy vannak és voltak, a nemzet kártevőinek számítottak. Nem hiszem, hogy a XX. sz. első évtizedében egy uralkodó családot bárhol másutt a világon ily gátlás nélkül lehetett volna bírálni s oly együttérző, hálás — és ami nagy szó — a magyarázatokra oda is figyelő diákság előtt.

Nekem szerencsésebb volt helyzetem, nem fulladtam be a „frázisok” tengerébe. A III. A osztály tanára új ember volt, most került ki az egyetemről, már letette a doktorátust, neve előtt tehát ott volt a varázslatos, tekintélyt kölcsönző Dr, amivel bizony a tanári karnak csak nagyon kevés tagja dicsekedhetett. (1908/9-ben 22 közül egyetlen egy: Both Ferenc, elsős koromban osztályfőnököm és latin-magyar tanárom, de ő is elhagyott bennünket a következő évben.) Alacsony termetű, kopaszra nyírt kis fekete emberke volt. A diákok szokásos kíváncsisága is csak annyit tudott róla kideríteni, hogy kecskeméti származású. Csak hosszú évtizedek múlva, 1963-ban temetésekor15 tudtam meg a szertartást végző szombathelyi püspök gyászbeszédéből, hogy földhöz ragadt szegény tanyai családból származott és az élénk szellemű mezítlábas fiúcskára egy jólelkű franciskánus lett figyelmes. Megkérdezte hát tőle: Fiacskám, nem fogsz to11 Dr. Mályusz György törvényszéki bíró szívinfarktusban, 49 éves korában halt meg. L. erről a bevezető *-gal jelzett jegyzetét.

12 Mályusz itt feltehetően Beöthy Zsoltnak a következő, több kiadást megért munkáira hivatkozik: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése I. (A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig) Bp., 1886. vagy A magyar irodalom kis-tükre. Bp., 1890.

ir L. erre: RIEDL FRIGYES: A magyar irodalom főösvényei. Bp., 1896. (ill. több új kiadás) (Olcsó Könyvtár)

14 Utalás Márki Sándor (1853-1925) kolozsvári egyetemi tanár és történetíró hallgatóira.

15 Balanyi György (szül. 1886-ban) 77 éves korában, 1963. május 5-én halt meg Budapesten. A Farkasréti temetőben történt búcsúztatása után május 9-én Kecskeméten, a piarista rendház temetőjében helyezték örök nyugalomra. L. erről a Magyar Nemzet 1963. május 9-i számát (6. p.)

10