Takács Edit: Petrák-krónika, „meljis Szentes városának a legrégib idöktöl valló történetét … foglalja magában” - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 25. (Szentes – Szeged, 1997)

Polgár István é ez az írómányos csomagotska (Polgár István-féle változat)

Krónika meljis Szentes városának ...

86. Jólehet hogy tévelyegtem, de egészen el nem vesztem,

Tartom az idvesség szarvát többé el nem eresztem E szókra szent ujjával belőlről a taszító,

Zárt elhárítván, ajtót nyit maga a szabadító,

87 A szelíd és alázatos Jézus, aki jobbjával,

Felemeli afetrengőt, elejti egy szavával

Nem vesztél hát el, leányom, nem tagadsz meg engemet,

Noha éltedben megvetéd atyai kegyelmemet,

88. Én téges ketsegtettelek szerelmemnek ölében,

Dete jobb szerettél élni a bűnök fertelmében,

Oh uram: jól tudom, azért nagy bennem a fájdalom, Tudom, hogy bőven van nállad kegyelem és irgalom,

89. Uram ne nézd esetímet, tekints áldozatodra,

Eltörölvén bűneimet, méltóztass vátságodra,

Hát mit tettél te leányom, hogy arra méltó voltál,

A mit tettem te éretted, még is te elhajoltál,

90. lm most minden júhaimat, elhagytam én te éretted, Felkerestelek, pedig te azt életedbe nem kérted,

Oh jó pásztor: tudom méltó nem vagyok váltságodra, De eltévedt bárányodat, kérlek vedfel válladra,

91. Istennek fia; kiontád az emberért véredet,

Nevess engemet gyarló, tévelygő gyermekedet,

Lám a tékozló fiúnak, attya is meg engedet,

Hogy dítsőitselek én is kegyelmedért tégedet,

92. Az Idvezítő menyei kegyelemmel tekinte,

E megingatott nádszálra 's szent tsendességet inte, így száll figyelmezzen minden lélek szavamra,

Én ez eltévedt báránykát felveszem vállaimra,

93. Embernek fia: kiontám az emberért véremet,

Nem vetem hát el e gyarló tévelygő testvéremet,

Mint a tékozló fiúnak az attya meg engedett

lm örökre elfogadlak édes lányom tégedet,

112