Takács Edit: Petrák-krónika, „meljis Szentes városának a legrégib idöktöl valló történetét … foglalja magában” - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 25. (Szentes – Szeged, 1997)
Polgár István é ez az írómányos csomagotska (Polgár István-féle változat)
5 10 15 20 25 30 Polgár István-féle változat 94. És íme maga vezette szent jobbján az égbenbe, Melyre nagy álmái kodás let s még nagyob öröm menybe, így hát esik itt is újság minden nap látod, De azért már nem ir többet megditsőült barátod, Vége, ennek. Házasságról; Valaki magadat házasságra szánod: Egy jó tanátsot mondok, ved bé. meg nem bánod: Hogy magad Számára. Leányt, Önnön magad keress. Más szájával, nekérj, szívével, nészeress: Mert hogy is építhetnéd fel szerentséd templomát: Hogy ha nem isméred annak fúndamentomát? Ne hallgass valami szokásból tsevegő szarkára: Sem pedig valami vén kerítő kofára, Mert egy ital borral, úgy meg vesztégetnek, Hogy Szép Rákhel helyett melléd rúth leát21 fektetnek; Dehogyha valami betsületes embert találsz elő: Mégis tsak szólj véle, húgom aszony felől; Fő képen az előtt még né próbáld kérni; Mig elébb az annyát, nem, fogod esmérni; Mert bizony nem mesze esik, gyűmőlts a fájától: Bizony a gyermek se apjától annyától: Mert jó asszony elég van, de jó feleség, ez ritka, Ez a házasságnak feneketlen titka: Ezén nem tudtak elmenni sok bőltsek Bár tsak, egyet is, közzüllük, a sírból felkőtsek, Azzért van sok ember óly formán a házassággal: Mint Markalf volt régen, az akasztó fával: Kiarra való fát, nem talált magának Bár egy egész erdőt elébe adának; Nehezen kapillőt, magához, vagy az idejéhez: Vagy állapotához, vagy természetéhez: Melyért még ez előtt régen, egy valaki; Ebbéli kínjába, hald meg tsak mint, fakatt ki; A leányhoz, úgy mond, leghajlandóbb vérem; De hát ha idejét, magamhoz, nem jól mérem; Ha igen gyenge lesz, majd tsúfol apjának: A fiaal22 fítzkók, még hozzá is kaphatnak: Ha ídősset vésszék, a rósz nyelv azt mongya: Hiszen anyádlehetne az te világ bolondgya: Özvegy asszonyt kérnék meg, de mivel szomorú, Annak minden szava egy égi háború; Kapnék ugyan, valami tehetős vén rántzót23: Deki viselhetel oly unalmas lántzót; Jó volna a pénze de soká talál élni; Nehéz a vén fának, dűlését remélni: Vehetnénk gazdagot, ki hozna eleget; Úgy de, kevély kontyátol. féltem a süveget: Szegény leányt úton. útfélen találnék: Egy koldúsból többet, de minek tsinálnék: A jó szaporítót nem hozom házamra: Mert ez tsak a gyerekét horgya a nyakamra: Találkozna ugyan ha kéne magtalan: Úgy de, hisz a fa is gyümölcs nélkül, hasztalan: Fúrtsa legény vagyok én, nyerhetnék szép képet: Úgy de, sok nyalánk madár szereti a lépet: Rútat holtig való tsömörnek. nem veszék: Ejj, nem kel feleség inkább így veszék: Így tartja az ember elméjét kéttségbe. Egyszer tsak bele vénül a nőtelenségbe. 21 Lea 22 fiatal 23 vén ráncot = öreget 113
