Takács Edit: Petrák-krónika, „meljis Szentes városának a legrégib idöktöl valló történetét … foglalja magában” - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 25. (Szentes – Szeged, 1997)

Polgár István é ez az írómányos csomagotska (Polgár István-féle változat)

Polgár István-féle változat

46 Kik közt Jákob pátriárka a szüntelen nyelvelő,

Czenknére így kiáltrá, hogy 'pokolba menne ő,

Ne lármázza fel a szent hely ínnepi tsendességét,

És ne fertőztessebé az itt nyugovók szentségét,

47. Talán te teszed azt szenté, te vén ravasz, tsálóka,

És te nem fertőztetedbé itt léteddel te vén róka,

Tán nem tudják hogy szettékráf 9 Ézsaút a bátyádat,

Egy kis órjátlan lentsével19 20 's mint vakítód apádat,

48. Már azóta a példádon, mások sokra mentenek,

Egy fehér lovon egy tóttól országot is vettenek,

Tán nem tudják a sok bárányt mint tarkázád magadnak. Melyért könybe lábbadt szeme szegény bolond ipádnak.

49. Azólta már a Juhászok, hozzá nagyon értenek,

Egytől egyig mind zsiványok, estrángot érdemlenek, Melletted ál a mint látom, a csípás szemű Leád,

No szépen ment az is férjhez, derék asszony méltó rád,

50 A jámbor pátriárka azt álmába sem gondolta,

Hogy azokat ma is túdnák a mivel ótt píszkolja, Sompojogva száll Leóhoz: tsak menjünkbe feleség,

Átkozott asszony ez, ehez képest angyal vagy te még,

51. Ok bementek, a kegyes Lót, hogy nagyot hall fülével Miről van a tsete páté: nem egyszerre érté el,

De látván halván Czenknét mindennel szembe szólni, Igazán menykő asszony ez, ezt találta mondani,

52. Csak kűlőmb asszony asszonynak, mind kendférfinak öreg, Legaláb az eszem mint kend, még soha sem ittam meg, Habár egy két legény megfordult az ölembe,

Csak legalább vén apámmal nem estem szerelembe,

53 Ez Czenkné a kegyes Lótnák, úgyfülébe hangzottá,

Hogy egyszer mondott nyers szavát tán kétszer is hallotta, Piha, te otsmány, gyalázat, szegény, hogy bémehetett,

Tán ótt benn a Palotába, mindjárt só bálványá lett,

19 szedték rá

20 hús nélküli lencseleves, utalás a bibliai egy tál lencsére

107