Takács Edit: Petrák-krónika, „meljis Szentes városának a legrégib idöktöl valló történetét … foglalja magában” - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 25. (Szentes – Szeged, 1997)
Polgár István é ez az írómányos csomagotska (Polgár István-féle változat)
Krónika meljis Szentes városának ... 38. v. 39. v. 40 v. 41 v. 42. v. 43 v. 44 45 v. Ilyen nagy zűrzavarában eszébe jut még is, Hogy mán dolgán nem segíthet száz nyelvű egésség is, Nosza édes Péter uram, hagyja el az ülését, Egy kapuis fsak betsűlje meg az asszony itt létét, Már az nagy alkalmatlanság, mond Adám az áltányról, A mit ez az aszony tsinál, Czenknének eképpen száll, Kivagy, lányom, mit akarsz, e szép szóval áll elő, Mert látd, élő hatalommal egy lélek sem jő elő, Bizony néhai boldogult édes szép apám uram, Czenkné vágyók, tavaly nyáron halt meg az edés uram, Mert Azóta sokat szenvedtem, miként özvegy jel jól túdja, Mert az özvegy egy felől ég, más felől sír mint nyár fa, Hej leányom, bajvan benned, mondják, hogy torkos voltál, Katzérság torkosságban fülig búborékoltál, Ugyan még azt nekem szembe szép apám uram mondja, Kendnek öreg, azt megtúdja, én nem vagyok bolondja, Uram fija, ő a torkos, ő ette meg az almát, És mi szegény maradékí nyögve nyeljük tsomójáf1, Még is fsak meg mérhetetlen torkosságával ótt űl, Nem botsátana meg. sőt ha kérdezzük, még letsepűl, De nem addig van ám még a, nem is addig let volna, De Éva anyánk látván azt, hogy igazságot szólna, Tartóztató a félelem, és hogy tsúffá nelegyen Ádámhoz, mintha semmit se tudna tsak óda mégyen, Jőjjőnbe édes apjúkóm, hogy itt sűvegtelen, Nem tudja, hogyha itt igy ül, katarust18 kap hirtelen. Kapott e tanát son: Adám 's Éva is meg örüle, Hogy aszonyias fortélya ilyen szépen elsüle, Maga is szárazon maratd, de pedig féltetem én, Mert Czenkné olyan aszony, hogy túl tesz négyen, Így tehát első szüléink kítsíny bajjal elmentek. Ha nem az áltányra jöttek ismét a más meg más szentek 106 17 csumáját 18 hurutot kap, megfázik
