Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez

hatóságokat dr. Pálfy József polgármester képviselte. A jelenlevők megállapították, hogy a felújításban már jelentős eredményeket értek el. A barokk főoltár, melyet nem egyszerűen restauráltak, hanem szinte újjáépítettek, teljesen elkészült. A rajta végzett munkálatokhoz felhasznált aranylemezek értéke egymagában 16 000 pengőt tett ki. A bizottság látogatása idején a mellékoltárok és a szószék restaurálása folyt. Elvégezték már a magasan átnedvesedett templomfalak szigetelését is, méghozzá elég érdekes módon. A falakat átfűrészelték és vastag ólomlemezeket helyeztek el bennük, hogy azok megakadályozzák a talajvíz felszívódását a téglafalak hajszálcsövein. Mindezt kiegészítve a falakba szellőzőnyílásokat vágtak. A megjelent személyiségek megállapították, hogy ha a munkálatok a tervezett ütemben folynak, akkor a templomot június elején felszentelhetik. A polgármester a templomfelújításról szólva külön kiemelte, hogy a ferences barátok Schneider Vencel házfőnök-plébános vezetésével a restauráláshoz szükséges pénzösszeget szinte teljesen a saját erejükből teremtették elő. Szeged város az 1938-as költségvetéséből csak 3 000 pengő támogatást tudott adni a templomrestaurálás tetemes összegéhez. Újra szóba került a Mátyás tér Hunyadi-ligetté való átalakítása. A város főkertésze bemutatta az erről készített terveket, Pálfy polgármester azonban szilveszteri nyilatkozatához hasonlóan ismét hangsúlyozta, hogy 1938-ban ennek megvalósítására a városnak nincsen pénze.24

A szegedi újságok csakhamar arról tájékoztatták olvasóikat, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok rendezőségének sikerült Kodály Zoltánt megnyerni, hogy ő maga vezényelje műveit 1938 nyarán Szegeden. Ennek a hangversenynek a programjába az eredetileg tervezett Te Deum mellé felvették a Psalmus Hungaricust és a Jézus és a kufárok című oratóriumot is. Egyidejűleg úgy döntöttek, hogy a szabadtérre tervezett előadás helyett a Fogadalmi templomban rendezik meg a koncertet.2*

Szeged törvényhatósági bizottsága az újesztendőben január 29-én tartotta első közgyűlését. A közgyűlést vitéz dr. Imecs György, a város főispánja nyitotta meg. Beszédében a Szent István jubileumi év kapcsán első királyunk életművét méltatta. Az ilyenkor szokásos — már közhelyszámba menő — megállapításokkal tarkított szónoklat nem fukarkodott a szuperlatívuszokkal Szent István tetteiről szólva. A barokkos jelzőkkel teletűzdelt beszéd talán egyetlen figyelemreméltó része az volt, amikor Imecs főispán Szent István széles körű műveltségéről beszélt, s ennek kapcsán megemlítette, hogy az államalapító eredetiben olvasta Cicerót és Catót.26

Glattfelder Gyula megyéspüspök buzdításai a Szent István jubileumi év megörökítésének tárgyi formáira a város katolikus tanárainak egy részében is visszhangra találtak. 1938. február 18-án a felsővárosi kultúrházban közös szülői értekezletet tartott a Magyar Királyi Állami Baross Gábor Gimnázium, a Szegedi Magyar Királyi Állami Klauzál Gábor Gimnázium, a Tunyogi Csapó János Gimnázium és a Szegedi Magyar Királyi Állami Felsőkereskedelmi Iskola. A megjelentek előtt Inczédy László hittanár beszélt arról, mennyi hátránnyal jár, hogy a szegedi tanulók nem kapnak megfelelő he24 Délmagyarország, 1938. január 19. 3. p.

25 Szegedi Napló, 1938. január 23. 3. p.

26 Délmagyarország, 1938. január 30. 3. p.

Egyébként dr. Imecs György főispánról a fentiekben már idézett Shvoy Kálmán altábornagy meglehetősen lesújtó képet rajzol: „Szegednek szerencsétlensége, nekem pedig pechem volt, hogy egy olyan tehetetlen^ tutyimutyi, szerencsétlen arcú, nyegle fellépésű, erélytelen főispánja volt mint Imecs. Egy diumista jellegű hivatalnok — aki amellett lusta. Monoklis, 11-kor kelő, éjjelenként kártyázó, az irodájával és a közügyekkel nem törődő alak, akit a felesége uralt és dirigált." (Shvoy Kálmán: Id. mű, 164. p.)

98