Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez
süllyesztőjében, mint titokzatos nyári éjszakán a hulló csillagok, öröm és remény elzarándokolni azon nagyok emlékéhez, akik soha le nem járt tekintéllyel intenek felénk a múlt homályából s mint állócsillagok ragyognak a nemzet és emberiség egén utat mutatni s nyomasztó gondok közt bizalmat kelteni. A magyar égen ily soha nem halványuló fénnyel ragyogó állócsillag első nagy királyunk, Szent István, kinek ünneplésére szólít főpásztori szózatunk az ő megdicsőülésének kilencszáz éves fordulóján. ”12 — kezdődött a jubileum jelentőségének megfelelően emelkedett hangvételben a pásztorlevél. Az ország katolikus püspökei hódolatra hívták az egész nemzetet a szent király elé, mondván, hogy hazánk minden maradandó értékének ő rakta le az alapját: „Egyházi életünk szervezetét az ő szent keze építette, törvénykönyvünk az ő gondolatát ragyogtatja, a vármegye — ezeréves történetünk mindannyi bástyája — alapjaiban az ő hagyatéka s a szent korona, minden nemzeti erőnek ez a csodálatos összefoglalata és reményeink hordozója, az ő eget és földet összeforrasztani tudó lelkének legdrágább öröksége.”>3 A püspökök szerint a magyar nemzet nagyságának forrása az állam és a katolikus egyház szerves egysége, szoros együttműködése, melynek kikezdhetetlen alapja az egyház, és az általa hirdetett keresztény hit. Nem véletlen tehát, hogy a pásztorlevél kiemelte Szent István hitének mélységét, amely államszervezőként és az egyéni életben egyaránt olyan naggyá tette az első magyar királyt. Ezután szólt Szent István küldetéstudatáról és családszeretetéről. Nem hagyta kihasználatlanul a lehetőséget, hogy ahol csak lehet, aktualizálja és a modem kor problémáira való megoldásul jelölje meg a Szent István-i életművet. így családját, a „magyar szent családot” például állította a „szétzilált és békéjét vesztett modem család” elé. A körlevél kiemelte Szent István szociális érzékenységét. Szent István király nagysága az erőn és tekintélyen túl karitatív tettein alapult. A nyertes háborúk és az államot megalapozó munkája mellett rendkívüli jelentőségű volt szociális tevékenysége: az, hogy királyi feladatnak tekintette segíteni az elesetteket. Ez — „Igen komoly intelem arra nézve, hogy az osztályellentéteket csakis lélekkel s a keresztény hit sugallatai szerint lehet kiegyenlíteni.”'4 Ha ez a szellem fogja meghatározni az ország szociális törvényhozását, akkor fog „szent testvériségben” egybeforrni a magyar nemzet a Duna-Tisza táján. „Ha majd a magyar nép tömegei a Szent István-jubileum ünnepén fölzarándokolnak Budavárába hódolni a Szentjobb előtt, s ha majd a Szentjobb (sic!) útrakel s végigjárja áldásosztó fölséggel a haza minden tájékát, értse meg mindenki, hogy nemcsak a régi dicsőséget idézzük s annak emlékein buzdulunk, hanem szellemét szeretnők visszavarázsolni egy önmagával eltelt önző korban, hogy ... átalakuljon a nemzet és megmeneküljön.”>5 A körlevél ezután Szent István államkormányzati tetteiről beszélt. S miközben hangsúlyozta, hogy a modem polgári élet alaptörvényévé az evangéliumot kell emelni a szekularizálódó világban, egyaránt élesen elítélte az ateista-marxista szocializmust és a náci nemzetiszocializmust, mint a keresztény alapon megszerveződő társadalom két legveszélyesebb ellenségét. „Ma világszerte hajsza foly csodaszerek után, amelyekkel népeket megmenteni s fenyegető veszedelmet elhárítani lehet ... Az ököljognak épúgy (sic!) jelentkeznek szó- 12 * 14 12 Circ. Csanad. de anno 1938. Szeged, Juhász István Nyomdája. A püspöki kar körlevele a kötet végére mellékelve. >3 Uo. 14 Uo. is Uo. 95
