Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez

alakja volt a magyar cserkészetnek. Éppen az 1930-as években végzett rendkívül aktív munkát azért, hogy az országban elterjedjenek az öregcserkész-csapatok.36

A felsorolt legjelentősebb katolikus egyesületeken kívül természetesen még sok egyéb vallásos indíttatású szervezet működött Szegeden, ezek teljes körű számbavétele azonban nem célja tanulmányunknak.

De mindenképpen szólnunk kell az Actio Catholicáról, mint arról a központi irányító szervről, amely az 1930-as évek folyamán átfogta és egybehangolta a rengeteg katolikus egyesület munkáját. A XI. Pius pápa által az 1922 karácsonyán kiadott „Ubi ar- cano Dei” kezdetű körlevélben meghirdetett Katolikus Akció magyarországi megszervezésére az 1930-as évek első felében került sor. Szervezeti felépítését és ügyrendjét elhúzódó viták után végül 1936-ban hagyta jóvá a püspöki kar, majd Serédi Jusztinián hercegprímás. Mihalovics Zsigmond így fogalmazta meg az Actio Catholica fő célját: „... a Krisztustól eltávolodott vagy mesterségesen eltávolított tömegeket egyenkint visszavezetni Krisztushoz és újra beállítani őket a gyakorlati katolikus hitéletbe. ”37 Az Actio Catholica szervezetét az egyházközségekre építette, ezért tulajdonképpen nem volt külön egyesület, sem egyházi hatóság, hanem a megyéspüspökök tekintélyével alátámasztott „hivatalos mozgató erő”. így az egyházmegyei Actio Catholicák elnökei a megyéspüspökök voltak.

A Csanádi egyházmegye esetében ennél még többről volt szó, ugyanis Glattfelder Gyula az országos Actio Catholica ügyvezető elnöki tisztét is betöltötte. Az országos és az egyházmegyei Actio Catholicában öt szakosztályt állítottak fel a konkrét tevékenységek végzésére: hitbuzgalmi és erkölcsvédelmi, kulturális, sajtó-, szociális és karitatív, valamint szervezési szakosztályt.38 Az Actio Catholica szervezetének alapját képező egyházközségekben viszont csak a hitbuzgalmi és erkölcsvédelmi, a kulturális és a szo- ciális-karitatív szakosztályokat hozták létre. A Katolikus Akcióba a már régebben funkcionáló és az újonnan létrehozott katolikus egyesületeket kétféle módon kapcsolták be. Vagy működési területüknek megfelelő szakosztályokba; vagy nemek, illetve korok szerinti irányultságuknak megfelelően. Ez azonban nem jelentette automatikusan a meglevő katolikus szervezetek önállóságának megszűnését. Erről így szól a magyar Actio Catholica ügyrendje: „2. § ... a szervezkedésbe a katolikus egyesületek is bevonhatók, anélkül azonban, hogy azoknak akár a vezetés, akár a működés tekintetében önállóságukat fel kellene áldozniok.”39 Ilyen módon történt a Csanádi egyházmegyében, és Szegeden szintén az Actio Catholica kiépítése.

Az Actio Catholica egy-egy munkaéve tevékenységének központjába a korabeli katolicizmus legfőbb problémáit, és aktuális feladatait állította. Ezeket fejezték ki a munkaévek „vezérgondolatai”: 1934/35-ben „Krisztus és a család”, 1935/36-ban „Krisztus és a gyermek”, 1936/37-ben „Krisztus és a falu”, 1937/38-ban „Vinculum caritatis” [az eucharisztikus világkongresszus előkészítésére és lebonyolítására utalva], 1938/39-ben „Szent István országa”.4« E jelmondatok szellemében folyt Szegeden a Katolikus Akció munkája. A Szeged-központi Esperesi Kerület 1938 őszi coronáján 36 37 38 39 40

36 Gergely Ferenc: A magyar cserkészet története 1910—1948. Göncöl Kiadó, Bp. 1989. 52., 101-105., 187-188. és 237-238. p.

37 Mihalovics Zsigmond: A világi apostolkodás kézikönyve. Szent István-Társulat, Bp. 1942. 51. p.

38 Id. mű, 20. p. ff

39 Id. mű, 216. p.

40 Id. mű, 30. p.

86