Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez

(1938. december 20-án) megvitatták az Actio Catholica tájékoztatóját az addigi eredményekről és a jövő terveiről. Ez a tájékoztató leszögezi, hogy az Actio Catholica „... tovább folytatja a katolikus közvélemény kialakítására és a katolikus öntudat ébresztésére, illetve ébrentartására irányuló tevékenységet. A célt röviden e három szóban jelöli meg: »Szent István országa«. Miután ugyanis a Szent István jubileum ráirányította a figyelmet Szent István alkotásaira, bele akarja építeni a köztudatba, hogy milyennek kell lennie ma Szent István országának... ”41

A Szeged katolicizmusáról rajzolt kép nem lenne teljes, ha nem szólnánk a Csanádi egyházmegye püspökéről, Glattfelder Gyuláról, aki nemcsak egyházmegyéje, hanem az egész ország katolikus életének is egyik meghatározó egyénisége volt. Móri Glattfelder Gyula 1874. március 18-án született Budapesten. (Előnevét a korabeli sajtóban és később sokszor láthatjuk a „moóri” formában, ő maga azonban a „móri” alakot használta.) Édesapjának, Glattfelder Jakabnak kocsigyártó műhelye volt a fővárosban. Gyula a századvégi magyar középpolgári életforma körülményei között nőtt fel a Veres Pálné utcai családi házban. Középiskolai tanulmányait a pesti piarista gimnáziumban végezte. A középiskola befejezése után az esztergomi egyházmegye papnövendékeként a budapesti egyetemen folytatott teológiai tanulmányokat. A millennium évében, 1896. október 15-én szentelték pappá. Egy ideig fővárosi hittanárként működött. 1897-ben szerezte meg a teológiai doktori fokozatot. 1899-ben a Központi Papnevelő Intézet tanulmányi főnöke lett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán tanárhelyettes.

1901-ben létrehozta a Szent Imre Főiskolai Intemátus Egyesületet, hogy ezzel nagyobb lehetőség nyíljon a felsőfokú tanulmányokat végző katolikus ifjúság összefogására. Ő alapította meg az első Szent Imre Kollégiumot Pesten, majd a következőt Budán. A budai kollégiumot 1911-ig vezette igazgatóként. 1901-től 1906-ig szerkesztette az Örökimádás című hitbuzgalmi folyóiratot, melynek fő céljául az eucharisztia kultuszának terjesztését jelölte meg. Ebben az időben igen figyelemreméltó munkásságot fejtett ki az egyházi szónoklástan módszereinek elmélyítése és a modem igényeknek megfelelő alkalmazása érdekében. Ennek eredményként 1910-ben kinevezték a budapesti tudományegyetem teológiai fakultásán az egyházi ékesszólástan nyilvános rendes tanárává. Magas színvonalú szónoki tudásának később igen nagy hasznát látta, akár egyházi szertartásokon és ünnepségeken, akár politikai rendezvényeken kellett beszélnie. A halálakor írt egyik nekrológban olvashatjuk róla:

„... szónoklataiban felette állt annak a nívónak, amely a hierarchia előkelő fokán természetesen kötelező, mondatait nem kellett csiszolni, mert hömpölyögtek azok maguktól is, magukkal ragadva a hívőket...”42

1911-ben Ferenc József Csanádi püspökké nevezte ki, amit X. Piüs pápa megerősített. A Csanádi egyházmegye 89. püspöke 1911. május 28-án foglalta el püspöki székét Temesváron. A fiatal püspök nagy buzgalommal látott munkához. Székvárosában 1913—14-ben új épületet építtetett a szeminárium számára. Nagyszabású átszervező terveit azonban félbeszakította az első világháború. 1918-tól a Csanádi egyházmegye há- 41 42

41 SzCsEPL 3710./1938. sz.

42 Délmagyarország. Politikai napilap. Felelős szerkesztő: Pásztor József. 1943. augusztus 31. 1. p.

87