Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Kovách Géza: Márki Sándor erdélyi kapcsolatai szegedi tanársága idején

Otthon csendesen és jól telik az időm. A nyáron komolyabb munkával nem foglalkoztam. Jövő tanévben hozzáfogok egy újabb munkához, ha Isten segít, azt szeretném elkészíteni, máris elég nagy előtanulmányt végeztem: Erdély művelődéstörténelme a fejedelemség korában. Olyan munkát szeretnék, amely könnyed legyen, hogy a nagyközönség között is olvasásra találna. így talán kiadó is akad. Ezért is szeretnék még lenn maradni egy ideig. A szegedi próbaelőadást a Századok felvette, már ki is van szedve, Balanyi korrigálta.

Patay Jóskával írott tankönyvünkről a Magyarságban ismertetés jelent meg. Nem tudtam még hozzájutni, most írtam utána. Nem is tudom, hogy ki írta, csak annyit hallottam, hogy belátással van megírva. Méltóságod talán olvasta is, a tavasszal jelenhetett meg.

Magamról már eleget írtam, de Méltóságod jósága bátorít rá, mivel ügyeim iránt mindig érdeklődött.

Tudom, hogy Méltóságos Asszonynak és a Professzor Úrnak ideje jól telik kedves családi körben, az unokák között. Lacira leszek majd kíváncsi, ő szerezte a legnagyobb meglepetést pályaválasztásával. Eddig már meg is szokhatta a katona életet.

Talán levelem nem is jó helyre megy, ha tényleg eladták a szép házat. Látom, hogy itt még rosszabbak a gazdasági viszonyok, mint ott át. Bizony szomorú látvány egy ottani magyarnak látni, hogy mennyi baj dúl itt a szegény magyarság között. Isten segítségével majd csak jobbra fordul minden.

Méltóságos Asszonynak, Professzor Úrnak, a Százados Úréknak minden jót kíván s további jóakaratukba ajánlja magát Méltóságodnak hálás tanítványa

Bíró Vencel

Tata, 1923. augusztus 18.

6.

Méltóságos Uram!

Elsősorban mai napon a legőszintébb szívvel minden jót kívánunk. Az egész ház Méltóságodnak boldog névnapot kíván s kívánja, hogy jó egészségben sok éven keresztül érje meg e napot.

Méltóságod lapját megkaptam s a Szent István Akadémia jelölése ügyében való szíves tudósítását hálásan köszönöm. Jól esik olvasnom, hogy Méltóságod annyit fárad érdekemben. Szabadjon azonban tudatnom, hogy én kedves tanáraim elismerésével mindenkorra ki vagyok elégítve, mástól semmit sem várok. Nem ismernek, most pedig nem az a világ van, hogy könyvekkel állhatna az ember elő minduntalan. Mi az ottaniak emlékezetétől nagyon távol estünk. Azért Méltóságodat tisztelettel kérem ne is gondoljon arra, hogy engem legcsekélyebb mértékben is bánt ha más kerül előmbe, mivel azt természetesnek tartom. Különben Pethőtől nem irigylem, akihez barátság fűz. Méltóságod jóindulatát nagyon köszönöm s kérem ne is tartsa tovább eszében a jelölésemet.

40