Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Kovách Géza: Márki Sándor erdélyi kapcsolatai szegedi tanársága idején
2. Méltóságos Uram! Engedje meg professzor Úr, hogy a mai napon csak így adjak kifejezést jó kívánságaimnak. Ma hiába jött Sándor nap, szeretett főgondnokunkat és tanárunkat személyesen nem köszönthettük. Professzor Urat e nap különösen emlegettük, intézetünk azóta is árva, főgondnokunk nincs. Igazgató úr és a rendház nevében, Patay még külön is Professzor Úrnak boldog névnapot kívánnak. Kívánom, hogy Professzor Úr állandó jó egészségben élvezhesse a megbecsülést, amelyet önzetlen munkásságával a magyar tudomány előrevitelével szerzett. Akik abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy tudományából egyet mást közvetlen forrásból is elleshettünk, százszorta nagyobb tiszteletet érzünk. Én még külön is annyi jóindulatot éreztem hogy a tisztelet mellett a legnagyobb hála érzésével is kívánok sok örömet a mai napon. A jó Isten Professzor Urat kedves családja, a kedves unokák boldogságára s mindannyiunknak igaz örömére sokáig éltesse. Nagyon köszönöm a lapot, amelyet Professzor Úr küldött. Ha csekély törekvésem Professzor Úr részére figyelemmel kísérésre talál, az nekem elismerésül szolgál. Nehezen tudtam kiadni, egy fillér vagy báni, helyesebben, segítséget se nyújtott senki. Jórészt adóssággal kezdtem, de hála Istennek nem bukom bele. Ami nekem a vele való foglalkozás közben oly sok gyönyörűséget szerzett, azt úgy látom, sikerült összeállítanom, hogy olvasója is akad. Itt szépen fogy és el is fog menni. 250 példányt kiküldtem és úgy hallottam, hogy ott is rokonszenvvel fogadták. Kiadtam, mert úgy éreztem, hogy most vagy soha, mert itt gyérül a magyar könyv. Nagyon köszönöm a megtisztelő kijelentést, amely kitüntetés szerencsésebb viszonyok között az egyetem részéről engem érhetne. Magam sem tudom, mit tegyek. A rendtől is nehéz lenne kijutást kieszközölni, mert a pótlás nehéz, meg ügyünk itt rendezésre vár. Valahogy úgy kellene, ha lehetne, hogy a címet így is meg lehetne szerezni. Azt hiszem egyébként, hogy a címnek folytatása úgy sem jöhetne, hiszen ott engem nem ismer senki. Itt éltem le egész időmet. A tankönyv készül, de lassan, mert nagyon meg vagyunk terhelve. Az V-est Buday írja, a VI-VII. osztályt Patayval ketten, közös név alatt és lehetőleg egyforma stilizálással. Májusra meg kell lennie. Bizony sok munkát ad. Egészében a VI-ost én, a VII-est Patay készíti. Az egyetemen magyar tanszék létesült, Kristóf Györgyöt szólították fel, hogy folyamodja meg. Az előadás már kihirdetve is van. Sajnos az érettségizők még mindig kikészülnek, mivel a nyelvet még nem tudják. Pedig így lassan kipusztul a magyar tanult osztály. A Méltóságos Asszonynak is minden jót kívánok, a százados úréknak is, a kis unokáknak is. Azaz, hogy nem is olyan kicsik, csak a mi szemünkben a régik. Húsvétra Pestre, onnan Tatára készülök, mivel a tankönyvírás miatt karácsonykor itt maradtam. Ismételten minden jót kívánok Professzor Uramnak tisztelő híve és hálás tanítványa. Kolozsvár, 1922. március 18. Bíró Vencel 36
