Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Kovách Géza: Márki Sándor erdélyi kapcsolatai szegedi tanársága idején

3.

Méltóságos Uram!

Szünidőre itthon tartózkodván, tisztelettel köszöntőm Méltóságodat. Remélem, hogy levelem jó egészségben fogja találni. Megtudtam, hogy a szünidőt Gödöllőn tölti, ezért bátorkodom oda írni. Ez év nem volt közönséges év, Laci immár érettségit tett s így azt hiszem a szünidő a többinél több örömet is hoz. Biztosra veszem, hogy a vizsga jelesen sikerült, csak azt sajnálom, hogy nem végzett a többi társaival nálunk. így az aratás dicsősége más intézeté lett.

Már egy hete itthon vagyok és még legalább két hétig itt leszek. Méltóságodat érdekelni fogja, hogy a világtörténelmi tankönyv, amelyet Patayval együtt készítettünk, elkészült, már a minisztériumot is megjárta, a hivatalos bírálat kezeink között van. A bírálat megállapította, hogy látszik, hogy a Professzor Úr tanítványai vagyunk. Elismeréssel szól róla, de a VI. osztályos részben a románok eredetéről határozottan a hivatalos álláspont közlését kívánja, a VII. részben meg a világháború teljes átdolgozását. Mivel a mi felfogásunk más mint a bírálóé, s a minisztérium, amelynek szakreferense szóbeli utasítást is adott, az ügyet a felekezetek elé terjesztettük. Ezért bizonyos módosításokba belemennek, így a könyv újabb beadását kívánják. Nehéz a helyzet, mivel szeptemberben a régi könyveket ki kell vonni a használatból. Mi a felekezetektől írásbeli megbízást kívánunk, hogy a felelősség alól felszabaduljunk. Bizony nehéz munka most történelem tankönyvet írni, azonban a két rész kivételével más részekbe nem kötöttek bele s mi a magyarságnak kellő teret juttathatunk mindenben. Nem tudom, hogy Méltóságod helyesnek tartja-e, hogy a köz érdekében az író meggyőződését feláldozza s megalkudjék a változhatatlanban. Itt a románokra egy elmélet létezik, mást tanítani nem szabad.

Patay egyébként a jövő tanévtől kezdve az intézet igazgatója lesz, Visegrádi pedig Máramarosszigetre megy, ő lesz az újoncok magistere. Most már innét több piarista nem mehet át, ott kell nevelni.

Ez ügyben bátor vagyok kikérni Méltóságod tanácsát. Erdélyi professzor úr írt nekem s felszólított, hogy Szegeden adjam be a magántanárságért való folyamodást Erdély történelméből. Azt vagyok bátor kérdezni, hogy nincs-e elvi határozat arra nézve, hogy romániai nem folyamodhatik? Ha nincs úgy be is adnám, legyen meg legalább nekem annyi, hogy csekély törekvésemet figyelembe veszik. Két évenkint félévig kellene előadni, mint írja, ez időre szabadságot kapok, vagy pedig két részletben — az órákat kissé sűrítve — eleget tehetnék az előírásnak. Annyit elérnék vele, hogyha az egyetem ragaszkodnék, esetleg később az állandó ott lakáshoz, könnyebben kijöhetnék. Bár ott most nagyobb szükség van csekélységemre mint itt. Hátha sikerül valami főiskolát létesíteni. Én persze szívesebben lennék itt mint ott. Ha e siker reményében adhatnám be folyamodványomat, beadnám. Talán azért lenne fontos, hogy Erdélynek főleg román vonatkozású történelmébe bevezetném a hallgatóságot, mert ha mi nem fogunk e téren haladni, az ottani románok hamis történelmet fognak alkotni. Bocsássa meg, hogy Méltóságodat terhelem, de biztos visszautasításnak miért tegyem ki magamat s rendemet.

A Méltóságos Asszonynak kellemes szünidőt kívánok, a százados úréknak, a fiúknak is. Érdekelne, hogy Laci milyen pályához fog hozzá. Hallottam, hogy Sándor szé37