Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Sz. Bozóki Margit–Szabó József: Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági temesközből II.
8. RABÉ (RABE) A KUKORICATERMESZTÉSRŐL (Hogyan készítették elő a földet a kukoricának?) — Hát valamiké minekünk csak égy lovunk vót, úty foktuk össze ja másik em- börré, és egy lova vót, és úty szántottuk föl a fődet. De hát elősször ugye a trágya ki vót vive rá, ászt még | akkó a zörgős kocsik vótak, oszt ára raktuk. Hát nem ojan sok fért rá. Úgy löt kivive rá trágya, szórták villává széjjel a fődön. No akkó ahogy löhe- tött, avval a két lóval mökszántották, oszt asztán | mikó tavasszá együtt az a március mög a mit tudom én mijen időszak, hát márciuzsba, akkó szoktuk vetni, ugye április, április tizenötödike körül, nem is márciuzsba. (Hogyan történt a vetése?) — Hát akkó vót, vót, aki csak eke után | akinek nem vót — mi a csudája — ez a vetőgépe, ijen ló után való kétsoros vetőgépek vótak, de asz csak a gazdagabbaknak vót. Minálunk mög úgy vót, hogy az eke után szépen a másik széméj mönt az eke után, ászt akkó dobáta bele a barázdába ja kukoricaszömeket, és asztán úgy vót. Akkó éboronálták utána. Na majd mikó kikét a kukorica, mám mikó arasztos vót, akkó má előssző ekészték, utána má kapátuk mög. Akkó még nem vót gyomirtó szér. Osztán kapátok mög. Má mikó ojan fé lápszárig érő vót, akkó má mögén kapátuk másoccó, mer a gaz hogy né lepje jé. Utána mögim má harmaccó, má mikó jó nagy vót azé, hogy | hát tiszta lögyön a főggye, me hát akkoriba nem vót még vegyszer, amivé vétyszörösz- ték. Ez nem ojan régúta divat, hogy vétyszőrözzük. (Milyen gazfajták gyakoriak ezen a vidéken?) — Hát van ittem mindönféle. Például nekünk vót égy lánc födünk, abba valahogy ojan sok tarack vót. Asztat nagyon nehéz vót kapáni, me | ojan nehezen vákta a kapa jel, hoty csuda. Ászt nagyon rósz vót kapáni. Hát van it vörösparé mindönféle fajta, nem is tunni, hoty hát hánféle fajta páré van. Sok. A fojondár az vót a lekhaszontalanap páré, mer annak nehezebb étanáni a tüvit, hoty hun van. Bizon nagyon jó élös kapa köllöt neki. Élösítöttük a kapát, kalapálta az uram mindég, mög reszelővé reszelte, hoty hát éfogja a fojondámak a tüvit. (Minek nevezték a kukorica különböző részeit?) — Na majd asztám mikó majd nagyob vót a kukorica, akkó ékeszte hajtani a fatty at. Harmadik kapáláskó asz törtük lefele rúlla, hánytuk mindön harmadik sorba össze, és asztám mikó évégesztük a kapálást, akkó összeszöttük, hazahosztuk, oszt a tehén attú nagyon jó atta a tejet, mikó annak attuk a tehénnek. Ojan édös vót a tej tűle. Oszt, mi csinátunk? Hát má mikó ja kukoricának ékezdött a szöme nyőnni, hoty hát szépek a csővek fejlőttek, oszt szöme vót mán neki, nésztük, akkó fősztünk. Az üzsdbe 297
